Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
424 tett sz. Ágoston, ki szintén alázatosságát követve ismételten,, úgyszólván előszeretettel tért vissza bűnös életének s megtérésének elbeszélésére. Vallomásainak könyvében feljegyzi az évszámot, melyben Milánóba jött, megírja ottani tartózkodásának idejét, megírja a hatást, mit reá sz. Ambrus beszédei tettek, sőt beszámol a beszéd egyes gondolatainak lelkére gyakorolt, befolyásáról. E vallomásokból is megcsillan itt-olt az, hogy mi volt sz. Ambrus beszédeinek tárgya; már most, ha az általa adott évszámokat egybevetjük azon idővel, melyben sz. Ambrus egyes könyveit megírta, akkor tudjuk, ismerjük nemcsak egyházi beszédeinek tárgyát, hanem azoknak irányát is. Feltárul tehát előttünk egy céltudatos egyházszónok- lati működés és ennek hatása alatt egy nagy horderejű lélektani fejlemény; tanulságos azért ez esemény minden részlete az egyházi szónok számára. Simmachus, Róma praefektusa, egy nyilvános vitatkozás alkalmával ismerte meg Ágostont s neki Ítélve az első díjat, öt e naptól fogva kegyeibe fogadta. Később, hogy előmenetelét előmozdítsa, pártfogoltját Milanóba, a császárok székhelyére küldötte, hova Ágoston 348. évben megérkezett; de nem egyedül, hanem egy növel, ki tíz év óta uralkodott e nagy szíven s ennek Adeodatus nevű fiacskájával. Plalo bölcseleti elveinek s Manichaeus eretnek tanainak hódolva, rhetorikai előadásokat tartott Plato bölcseleté és Manichaeus eretnekségéről. Simmachus utasítását, avagy az udvariasság követelményeit teljesítette-e akkor, midőn Milánóba érve sz. Ambrust felkereste, nem lehet eldönteni; e két nagy szellem első találkozásáról így szól sz. Ágoston: «Milanóba érve, meglátogattam Ambrus püspököt, kit a föld kereksége a legnemesebb férfiúnak és Isten jámbor szolgájának tartott.»1 Az Isten e férfia atyai szeretettel fogadott és püspöki szívélyességgel örült megérkezésemen. És megszerettem öt. mint irántam jóakaratot tanúsító férfiút».1 2 1 Confess, lib. 5. c. 13. 2 Ugyanott.
