Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

E szellemi csere azonban, miként az természetes is, nem ment igen gyorsan; így történt tehát, hogy míg a görög nyelvű egyházban egy sz. Vazul és nazianzi sz. Gergely, Kelemen és Origenes egyházi rhetorikai elveit gyakorlatilag már magasabb tökélyben mutatta be, addig a latin nyelvű egyházi szónokok még mindig Kelemen és Origenes régi tanainak szempontján állottak. Mikor pedig a keleti egyház egén az egyházi ékesszólás napja delelő pontján állott, akkor a nyugati egyház egén csak a hajnalpirt jelező fényes csillagként kezdett ragyogni sz. Ambrus.

1. Sz. Ambrus.

Sz. Ambrus 340 év körül született előkelő családból, atyja magas állami hivatalt viselt, praefektus volt. Korán elhalt atyja után édesanyja nevelte öt gondosan, az akkori kor iránya szerint minden lehető tudományban ; görögül is megtanult annyira, hogy a Szentírást és a sz. Atyák müveit görög nyelven olvashatta. Rhetorikai oktatásban Simplicianus rhétor részesítette öt; kivel való barátságát holtig megtartotta. Fényes esze és nagy szelleme ellentállott kora hanyatló rhetorikai irányának, mely gondosan alkotott körmondatokkal szerette az eszme hiányát palástolni s rhetorikai ügyességét ragyogtatni. Testvérével, Satyr-ral Milanóba költözve, itt mint jogász és rhétor védőügyvédként szerepelt és ékesszólása miatt nagy hírnévnek örvendett. Emilia tartomány praetorává neveztetvén ki, melynek fővárosa Milánó, 374 év körül ennek püspöki széke megürült; az új püspök választására nézve két pártra szakadtak úgy az összegyűlt püspökök, mint maga a nép is. Ambrus a rend fentartását tartva szemei előtt, a lázadás és kihágások meggátlása miatt maga is elment a székesegyházban tartott gyűlésre: itt midőn szelíd szavakkal békére és egyetértésre intené az egybegyűlteket, egy gyermek felkiáltott: Ambrus püspök! Az ártatlan gyermek e felkiáltása új eszmét adott az egybegyűlteknek s Ambrust minden ellenkezése dacára közakarattal püspökké választották és az egyházi tör