Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

AZ EGYHÁZI ÉKESSZŐLÁSTAN ELMÉLETE.

Latin nyelvű szent-atyák.

^P^Ü) R®MA1 köztársaság tudománya, művészete és kultúrá- jának alapja a görög szellem műveltségére volt építve. A görög nyelv, irodalom és művészet mindig nagy vonzerőt gyakorolt a latin fajra. A római köztársaság legrégibb és legvirágzóbb korában nem volt tudós, államférfi vagy hadvezér, ki a görög nyelvet nem beszélte, annak irodalmát nem ismerte volna: a tudományos kiképzésnek betetőzését rendesen egy Görögországba való utazás és ott való hosszabb vagy rövidebb tartózkodás szokta képezni. E szokás még a birodalom kettéosztása után is sokáig fenmaradt. A görög- nyelv ismerete képezte a szellemi kapcsot kelet és nyűgöt között. A szellemi érintkezés e hasznos és szükséges eszközét gondosan ápolta a latin nyelvű egyház is, annál is inkább, mivel az újszövetségi Szentírás eredeti szövege görög nyelven volt írva. E körülmény és azon kor nevezetes férfiainak sűrű levelezése — mint azt sz. Jeromos és sz. Ambrus számtalan fenmaradt levele igazolja — okozta, hogy az alexandriai és caesareai egyházi rhetorikai iskolák elvei a görög- és latin- nyelvű egyház közkincsét képezték.