Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk végső indítóokáról
tatás léteiének és csalliatatlanságának megismerési alapelve egyedül Isten maga lehet. Vizsgáljuk meg most ezt közelebbről. Mi az alapja a fönnebbi érvelésnek? Az, hogy a hi vés tényében, miként az anyagi tárgynak, ép úgy az alaki tárgynak is Istennek kell lenni. De hogyan képezi Isten anyagi tárgyát a hivés tényének ? Tán iigy, hogy abban még megközelítőleg sem szabad előfordulnia semminek, ami teremtményi? Épen nem. Sőt magok az említett hittudósok tanítják, hogy ezen tételt: a hivés anyagi tárgya csak Isten lehet, nem úgy kell értenünk, mintha valóban semmi sem tartozhatnék a hivés anyagi tárgyához, ami nem Isten; hanem úgy, hogy semmi sem tartozhatik a hivés anyagi tárgyához, ami nem Isten vagy vele viszonyban nines.) Ha pedig az anyagi tárgyra áll ez, állnia kell az alaki tárgyra is; mert ennek is csak akként kell isteninek lennie, miként amannak. Következőleg ezen tétel is: a hivés alaki tárgya csak Isten lehet, úgy értendő, hogy alaki tárgy a lövésben egyedül Isten lehet, mint fő indítóok, teremtményi dolog pedig csak annyiban, amennyiben Istennel viszonyban van. Ezért mondja Antoine:1 «Ad virtutem theologicam sufficit, quod habeat pro obiecto materiali principali Deum, et pro objecto formali primario et principali aliquid increalum, seu aliquam Dei perfectionem. Fides autem divina habet pro obiecto formali principali veracitatem divinam et revelationem internam, quae est aliquid increatum; sed admittit etiam pro obiecto formali secundario revelationem externam, prout annexa est revelationi internae». Igaz ugyan, hogy Antoine Sua- res nézetét vallja; de az alaki tárgyra nézve helyesen mondja, hogy ez nem zárja ki még az Istennel viszonyban levő teremtményit sem. Szépen mondja ki ezt Poncius 2 is : Licet quid creatum non involvens in suo conceptu Deum, non possit sufficere pro motivo solo actus theologici et supernatura- lis; tamen quid creatum involvens in suo conceptu Deum, sicut loquela et testimonium ipsius, omnio potest sufficere». 1 De fide sect. 2. a. 1. 2 Curs. Theol. Lugd. 1B91. disp. XXVII. ss. 10. — 380 —
