Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Rézbányay József: XIII. Leó pápasága
37 pápa a florend zsinaton (1439—1442 bíborossá emelt — nem történt ily nagy fontosságú intézkedés a messze Keleten. Fölveszi a tárgyalások fonalát Oroszországban, hol a durva despotismus annyi bajt hozott az egyház zsenge hajtására s ahol a boldog emlékű IX. Pius hasztalan igyekezett a barbár tiran- nizmusnak útját állani.1 Akiit jelleget öltött a feszült viszony, midőn 1877, aug. 19-én Simeont bíboros államtitkár az Urusoff herceg közvetítésével történt, a diplomáciai életben hallatlan viselkedésért, méltósággal teljes rosszalásban adóit kifejezést a szentszéknek az orosz kormány magatartása felett való megbotránkozásának. XIII. Leó, trónralépését az orosz cárral is tudatván, mintha semmi sem történt volna, szelíden közeledett az orosz kormányhoz s e közeledését a Solowiev-féle (1879/ ápr. 14.) merénylet alkalmából újra okosan ismételte. 1880-ban a cár 25 éves jubileuma alkalmával (móré. 2.) az akkori bécsi pronunciust, Jacobini bíborost megbízza, hogy a cárt üdvözölje Erre választ kap, s ez elegendő neki. hogy a. cár szivéhez hozzáférjen. Felel neki s a legóvatosabban hangsúlyozza, hogy’ «a cárnak igazságszeretetében s méltányosságra hajló lelkűidében bízva, reményli, hogy mindkettőjük megelégedésére szolgáló egyes- ■séyet fognak köthetni.» Prófétai szellemmel mutat rá a dolgok végső eredményére, ha ezen engedékenységre nem lenne hajlandó. Amit a pápa előre látott, bekövetkezett. Az orosz udvar az események hatása alatt meglágyulva, engedett a pápa szelíd kérelmének. III. Sándor cár atyja esetén okulva, a pápa tanácsait részben követi. Lassan javul a katholikusok help- zete. S bár a hitetlen Tolstoj kultuszminiszter aerája alatt a «Moniteur de ltomé» több pontban sorolja fel a katholikus egyház sérelmeit, s bár az orosz kormány keresve keresett ürügyet talál a pápának az elnyomott podoiiai egyesült katholikusok érdekében való közbelépésében, XII1. Leó mégis rendületlenül halad a megkezdett úton tovább s a szlávok nagy apostolainak 1 L. Letter of Lieutenant Colonel Mausfield, Consul Gen. in Poland, to L. Granville, i. h.
