Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk végső indítóokáról
Suarez, Lugo és Mazzella a híves tényének alaki tárgyát homályosnak mondják; Semeria velők ellentétben azt mondja, hogy ez nem szükséges, és mégis az akarattól függő szabad tény marad a hivés. Mert ha Isten tekintélye s a kinyilatkoztatás világosan ismeretes volna is, mégsem kényszerítene a hittitok igazsága igaz voltának elfogadására, mivel ezt még akkor sem láthatom be. Oka ennek az, hogy a hittitok tárgya mindig mindenkire nézve homályos, beláthatatlan. Az ilyennek megismerése csak külső és csak létezésére vonatkozik ez a külső megismerés is, mivel a hitigazság tárgyára nézve a tekintés külső ok. A benső ok mindig megfoghatatlan marad eszünk előtt, s így az akarat is szabad marad mindig; mint pl. az apostoloknál világos volt a külső megismerés, azért mégis hitre, azaz hivésre volt szükségük, hogy a hittitkokat elfogadják. Eszerint tehát, mint Semeria mondja, bármennyire bizonyos is valamely hittitok kinyilatkoztatása s Isten tekintélye: azért az észt a hivés tárgya még sem bírja meggyőződésre bírni benső okainál fogva, és ezen a benső okokat fedő homályosság adja meg az akaratnak a szabad elhatározást. Alkalmazzuk ezt most a Szentháromságra. Ezen okoskodásban : amit Isten kinyilatkoztat, az igaz, ámde a Szentháromságot kinyilatkoztatta, tehát a Szentháromság igaz, — az igaz szó kétértelmű a fönnebbi megkülönböztetés alapján. Vagyis igaz lehet benső okainál fogva és igaz lehet külső tekintélye oknál fogva. Az első értelemben vett igaz világosan igaz dolog; a második értelemben vett igaz világosan hihető dolog. Az alkalmazott példa tehát így lesz : amit Isten kinyilatkoztat, az világosan hihető, ámde Isten a Szentháromságot kinyilatkoztatta, tehát világosan hihető. Ez van a hivés tényében ; de ezen okoskodás nem indítóoka a hívésnek, csak előzetes és szükséges föltétele. Semeria szerint tehát a külső világos ismeret annyit jelent, mint világosan hihető; s a kinyilatkoztatás tényének világos ismerete, s Isten tekintélyének megismerése, ha még oly világos is, nem a tárgy igazvoltát, hanem csak hihetőségét eredményezi.
