Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk végső indítóokáról
nak kell lenni, mert enélkül állíthat is, tagadhat is a lehetőség határai között levő ész; az indítúok az, mely elhatározó- lag hat a lehetőségi észre, hogy a lehetőség állapotából kilépve, tényleg állítson vagy tagadjon valamit. Ez az indítóok vagy az igazság benső mivoltából vétetik akár világos balátás, akár következtetés útján, vagy az akaratból. Az akarat akkor nyújtja az indítóokot, midőn az ész nem tudja magát elhatározni sem a szembetünöség, sem a közvetett tudás alapján; ekkor ugyanis az akarat jő az ész segélyére, mert ö is érdekelve van ezen elhatározásban a jó szempontjából, és ezért megparancsolja az észnek, hogy fogadja el azon igazságot. Ezekből azt vonja le Semeria, hogy először a Invés az ész ténye, mert valamely igazság igaznaktartása, másodszor az ész ezen igaznaktartásban az indítóokot nem az igazság benső belátásából nyeri, hanem az akarat parancsából veszi; tehát a hivés alapeleme nemcsak az ész beleegyező ténye, hanem az akarat parancsa is. Ebben azonban még nem lehet megnyugodnunk, hanem keresnünk kell tovább azon indítóokot, mely az akaratot arra indítja, hogy az észnek parancsoljon. Ezen keresésben két indítóok tűnik elénk; az egyik az észre, a másik az akaratra hat, mindegyiknek arányban kell állania az elhatározással, az észre nézve épen úgy. mint az akaratra nézve. Az észt illetőleg az indító ok nem más, mint valamely igazság hihetősége. Az akaratra nézve pedig az indítóok valami jó, a jelen esetben azon jó, a mely a hivés és az örök élet elnyerése közti összefüggésben rejlik; ez az összefüggés azután a hivés tényét, mint kötelességet állítja az akarat elé. Ekkor az akarat, a kötelesség érzetetétöl indíttatva, az igazságot, mint észszerűen hihetőt az ész elé állítja, s az észt * az igazság elfogadására ösztönzi. E szerint két ítélet előzi meg a hivés tényét, t. i. a hihetőségről és a hivés kötelességéről. Ezen kettős ítélet azonban még nem közvetetlen indítóoka a hivés tényének az észre nézve, hanem igenis indítóok az akaratra nézve, hogy ez az észnek parancsoljon. Az észre
