Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Damian János S. J.: A tizenkét apostol tanítása

329 adta forrásának erőteljes színeit halvány megvilágításban? Azonban ezen ellenvetés csak látszólagos. A didache rendje oly egyszerű, természetes; előadása oly tömött, az anyag kiválasztása oly célszerű, hogy reá nézve épenséggel nem lehet állítani, hogy írója az előtte fekvő Barnabás levelét helyenkint eltorzította volna. Es amire leg­inkább hivatkoznak, a szeretet parancsára, az Barnabás XIX. 8—11. tényleg annyira szakadozott és csavart, hogy a didache világos és szabatos előadása mellett önkényt mint utánzás jelentkezik. Ennek feltüntetésére elegendő a két szövegnek egymás mellé helyezése. Lehetetlen itt nem látni az előadás természetes menetét melyet a didache követ. Előbb szól a lelki elöljárók iránt való Didache ÍV. 1—8. Fiam, arról, aki neked Isten szavát hirdeti, éjjel és nappal em­lékezzél meg, tiszteld öt, mint az Urat: mert a honnan az Úr ha­talma hirdettetik. ott van az ür. Mindennap keresd fel a szentek arcát, hogy megnyugodhassál sza­vukon. Ne támaszsz egyenetlensé­get, hanem békítsd ki az egvenet- lenkedőket; ítélj igazságosan, és ha a botlásokat megfedded, ne te­kints a személyre. Ne kétkedjél, váj­jon megtörténik-e vagy nem. Ne nyújtsd ki kezedet a vevésre, és ne húzd össze az adásra. Ha kezeid után bírsz valamit, adni fogsz be­lőle bűneid megváltására. Ne haboz­zál adni, és midőn adsz, ne morogj, mert tudnod kell, ki az adomány nagylelkű megtérítöje. El nem fogod utasítani a szükölködöt; mindent kö­zölni fogsz testvéreddel és semmit sem fogsz sajátodnak mondani; mert ba a halhatatlanban társak vagytok, mennyivel inkább a mulan- dóban. Éarnabáft Iccele XIX. 8—11. Mindenedet meg kell osztanod felebarátoddal, nem pedig monda­nod, hogy a te tulajdonod: mert ha nektek közösségiek van a romol- hatatlan dolgokban, mennyivel in­kább kell avval bírnotok a romlan­dókban. Ne légy hirtelen nyelvű (kotnyeles), mert a száj a halál hurokja. Amennyire teheted, tisz­títanod kell lelkedet. Ne nyújtsd ki kezedet a vevésre, és ne húzd össze az adásnál. Szeretned kell mint szemed fényét, ki veled az Úr sza­vát közli. Éjjel és nappal gondolj az ítélet napjára és naponként ke­resd fel a szentek arcát; akár hogy szó által munkálkodjál, el- menvén buzdítás végett és elmél­kedvén a lélek gyógyításáról a szó által, akár hogy kezeddel dolgoz­zál bűneid megváltásáért. Ne kése- delmezzél adni, és ne morogj, mi­dőn adsz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom