Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Fischer-Colbrie Ágost: A katholicismus és a művészetek
269 és akaratát, hogy Istent megismerje, öt szeresse, neki szolgáljon s ekként üdvözöljön ? De az ember nemcsak magasztos eszmékkel él, hanem a mindennapi eszmékkel is; és így nem elég tisztán eszményi indító okokkal kecsegtetni a művészet embereit, hanem anyagi szükségleteikről is kell gondoskodni. A művészetek fejlődésének eme kelléke is annyira meg van a katholikus egyházban, mint sehol másutt. Ki adott és ad annyi munkát a művészeteknek Rómától Kamcsatkáig, Norvégiától a Kapföldig, mint a katholikus anyaszentegyház, mely a művészetek szempontjából nem egyéb egy óriási múzeumnál, százezer fiókmúzeummal százezer templomában ? A pogányság undok bálványokkal szeny- nyezi be pagodáit, a protestántisnms csak a középkor műkincseinek barbár rombolásában mutatta ki miiérzékét, a görög schisma a szobrászatra halált s a festészetre tipikus megcsontosodást hozott, egyedül a katholicismus ölelt keblére minden művészetet, foglalkoztatja ma is annak minden ágát számtalan helyen, számtalan módon s papjainak és híveinek bőkezűségében mindenkor gondoskodott művészeinek anyagi állásáról is. Addig, míg az egyháznak egy fillére is lesz, addig, míg a hívek áldozatkészsége a legutolsó szikráig ki nem hal: a katholikus egyház mindig Maecenása lesz az igazi művészetnek. Láttuk tehát, hogy az egyház felkelti a művészi hajlamot, hathatósan arra indítja a művész akaratát, hogy művészetét gyakorolja s annyi módot is nyújt neki, hogy életét eme célnak szentelhesse. De még ennél közvetetlenebb és lényegesebb befolyása is van az egyháznak a művészetek fejlődésére: az egyház a szívnek megtisztítása által képesíti a művészt a szépség magasabb, mert szellemi fokainak megértésére és élvezésére, utolérhetetlen fenségü eszményekkel gazdagítja elméjét és immár tizenkilenc század óta gyűjti mintáit ez eszményeknek megérzékítésére. Beati mundo corde, quoniam ipsi Deum videbunt, mondja az Üdvözítő. De nemcsak Istent fogják egyedül a tiszta szivüek meglátni, hanem már itt a földön is az igazi eszményi szépség meglátására csak azok vannak képesítve. A kéjencnek nincs fogalma az erény szépségéről, sőt a természetéről
