Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
fenhangon csak e szavakat lehet a tömeg ajkairól hallani: meg akarunk jobbulni, meg akarunk térni. Minta á fenséges irályra. «Sok a hullám, erős és ellenállhatatlan az áradat, de nem félek attól, hogy elnyel az örvénv, mert szírien állok. Tomboljon bár a tenger bősz vihara, e szirtet meg nem rendítheti! Torlódjanak bár az égig a hullámok, Jézus hajóját el nem süllyeszthetik ! Mondjátok meg, mitől féljek ? A haláltól ? Nekem életem Krisztus, és meghalnom nyereség.1 A száműzetéstől ? Az Űré a föld, és mindnyájan, kik Lenne laknak.,1 2 A földi javak elvesztésétől? Semmit sem hoztunk a világra, kétségem kívül semmit el sem vihetünk.3 4 * Megvetem a félelmet s nevetek e föld kincsei felett. A szegénységtől nem félek és nem kívánok gazdagságot; a haláltól nem félek, mert élni is egyedül a ti javatokért akarok. Azért kérlek és intelek titeket, bízzatok, senki nem fog minket egymástól , elválasztani ... . Ó ember, semmi sem erősebb az egyháznál! Ne küzdj ellene, hogy saját erőd meg ne semmisüljön! Ne indíts háborút az ég ellen! Midőn emberrel harcolsz, vagy győzni fogsz, vagy elbukni : de ha az egyház ellen küzedesz, soha nem fogsz győzni, mert az Isten erősebb mindeneknél. Ki mer Istennel dacolni? Ki erősebb nálánál? Ki mindent alkotott és megerősített, vájjon ezt akarná valaki megrendíteni? Valóban nem ismered erejét! Letekint a földre és megrendíti azt* Szól, és erősen áll az, ami megrendült. De még az égnél is erősebb az egyház: az ég és föld elmúlnak, de az én igéim, el nem múlnak.6 Mily hatalmas szó ez: te Péter vagy, és e kősziklára fogom építeni egyházamat és a pokol kapái erőt nem vesznek rajta.6 Nem hiszesz e szavaknak ? Higyj legalább a tényeknek! Hány zsarnok óhajtotta rabbá tenni az egyházat? Mennyi máglya, kiapad, vad állat foga, és éles kard! És mégis semmit nem tehettek! Hol vannak az egyház ezen ellenségei? Nyomtalanul 1 Filip. 1, 21. 2 Zsolt. 23, 1. 3 Tim. I. 6, 7. 4 Zsolt. 103, 32. 3 Luk. 21, 23. 6 Máté 16, 18. • Hittudományi Folyóirat» 1893. 17
