Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
248 nemét, látni fogod, mily örömmel fog eldicsekedni a mi halászokból vált apostolainkkal; elvetve régi babonáit, Mátét, a vámost. Pált, a sátorkészítöt diadalmasan fogja mindenüvévezetni és a kereszt fáját fogja mindenütt elültetni. Nemes, látvány ez, melyet pusztái mutatnak, jobban mint városai. E földnek minden pontjain látható Krisztus hadserege, a királyi nyáj, az angyali erények városa. Igen, az, aki egykor beutazta a hajdani Egiptomot, az Isten e döre ellenségét,, mely macskákat imádott s reszketve borult le a hagymák előtt, annak lesz igazi fogalma Krisztus hatalmáról.»1 Mint az emberi szív alapos ismerője erkölcsi jellemrajzokkal teszi beszéde tárgyát vonzóvá; ezek bárha igen élesek, de mindig igazak és találók és oly művészi kézzel vannak a beszédbe beszöve, hogy nem tekinthetők önálló s egyedül csak a beszéd ékesílésére szolgáló képeknek, hanem a lélek tükrei, melyekben magát meglátja a hallgató magába szállj lelke állapotáról gondolkozik s megjavulni iparkodik. Jellemrajz az irigységről. «Kisszerű dolognak látszik, örülni az örvendökkel: pedig ez nagy erény. . . Vannak sokan, kik minden nehézség nélkül sírnak a síránkozókkal, bánkódnak a szomorúakkal, de semmi kedvük nincs örülni az örvendökkel, sőt sírni szeretnének, midőn látják, hogy felebarátjuk örül. Szívleljétek meg azt, kik az irigységet oly könnyen befogadjátok szivetekbe: álljatok ellent ez indulatnak és ha már nem tehe- titek boldoggá felebarátotokat, legalább ne tegyétek boldogtalanná önmagatokat. Mi hasznotok van abból, hogy folyton ama gondolatokkal foglalkoztok, mely gyötrelmet, nyugtalanságot, keserűséget okoz sziveteknek s kebletekben mindig új viharokat támaszt? Vájjon ily érzelmek mellett hogyan várhatjátok bűneitek bocsánatát ? Akik nem akarnak megbocsáj- tani az ellenük vétőknek, azoknak Isten sem bocsátja meg bűneiket: mikép bocsássa meg azután azoknak bűneit kik ellenséges indulattal viseltetnek azok iránt, kik őket sohasem bántották ? Jlyen'féle gonoszság, csak egészen megromlott szivektől telik ki. . . . Miért vagy oly nyugtalan ? miért aggódol 1 Homilia 8. in C. 2. Math.
