Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
A bekezdés rendesen bevezet a tárgy és helyzet tökéletes ismeretébe, mindig tárgyszerű, az alkalmi beszédeknél alkalomszerű. Van bevezetéseinek egy jellemző vonása s ez az, hogy vagy saját élményei- és megfigyeléseiből, vagy az adott helyzet gyors, ügyes és kellemes felfogásából indul ki. így egy Ízben hosszabb ideig távol lévén püspöki székétől, az egyházi beszédek tartásának tisztét Severianusra bízta, ki hütelenül igyekezett a híveket szeretett pásztoruktól elvonni. Haza érve, így kezdé beszédét: «Mózes, Isten ezen nagy szolgája, a próféták elseje, ez a hasonlíthatatlan nagyságú férfiú, negyven nap tartamára hagyta el népét s midőn visszaérkezett, azt találta, hogy népe fellázadt s épen bálványt készített magának. Én nem negyven napig, hanem több mint száz napig voltam távol tőletek s úgy találom, hogy híven ragaszkodtok a hithez s nem tántorodtatok el az Isten félelmétől. Vájjon ezért Mózes fölé teszem magamat? Nagy esztelenség volna ez tőlem. Hanem az én népem többet ér a zsidó népnél. Azért, midőn a zsidó nép törvényhozója leszállt a hegyről, szemrehányások voltak ajkain, az enyémen dicséret van ... A pásztor nélküli nyáj elűzte a farkasokat; matrózok kormányos nélkül megmentették a hajót; a közkatonák hadvezér nélkül is diadalt arattak ; a tanítványok előmenetelt tettek tanító nélkül.»1 «Ha szemeimet reátok vetem,kisded nyáj,s látom, hogy minden összejövetelünknél kevesebben vagyunk, akkor egyrészt búsulok, másrészt örülök. Örülök rajtatok, kik jelen vagytok s búsulok a távollevőkön. Dicséretet érdemeltek, mert buzgóságtok csekély számotok dacára meg nem fogyott; azok pedig kor- holást érdemelnek, mert buzgóságtok láttára sem ébredtek kötelességük tudatára. Ezért boldogoknak hirdetlek titeket, és mondom, hogy megérdemli a követést a ti serénységetek mert nektek nem ártott az ö hanyagságuk: azokat pedig szolgáltatla; midőn ez remegve töltött egy fél napot és egész éjét az oltár alatt, akkor reggel tartotta megmentése érdekében Aranyszájú sz. János a fenti beszédet, s az oltár előtt remegve térdelő Eutropius számára megnyerte összes hallgatóit. 1 9. k. 411. 1.
