Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Steinberger Ferenc: A lelkiismeret a hitoktatás rendszerében
ágazása. Ha a lelkiismeret így szólal meg: «Mást jogaiban megkárosítanod nem szabad», akkor a jogérzetnek és az igazságosságnak mint különleges erénynek az alakját ölti magára. Ha a lelkiismeret ezt mondja : «Gyűlölnöd mást, irigykedned másra nem szabad, hanem tartozol mást szeretni», akkor a rokonérzelem alakjában nyilvánul. Ha ismét ekként szól: «A jóért jóval illik fizetni», akkor a hálaérzelem képében nyilatkozik meg. Ha meg ezt mondja: «Ezt a teendőt hivatalos állásodnál fogva nem szabad elmulasztanod», a lelkiismeretnek ez a nyilvánulása nem más, mint kötelességszeretet. Midőn azt mondja: «Add meg Istennek, ami Istené», akkor mint vallásérzelem lép előtérbe. Szóval: az eleven lelkiismeret összes erkölcsi életünknek nagy hajtó kereke, mely mozgásban tartja szellemi gépezetünk minden apró kerekét. Innen van a leik ismeret ébresztésének az a mérhetetlen nagy fontossága, melyet a hitoktatásnak, e földön az Isten országát megalkotni hivatott magasztos feladatnak, a legbehatóbb figyelmére kell méltatnia. S ha ezt megteszi, akkor valósulni fog, amit szentséges atyánk óhajt, hogy: «A vallás igazságaiban történt alapos oktatás átalakítja a világot». — 237 — T)rt Steinberger Ferenc.
