Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Dr. Steinberger Ferenc: A lelkiismeret a hitoktatás rendszerében

modern didaktika a lélek fejlődésének és működésének módo- síthatlan törvényei szerint alkalmas nyelvtani példákból, szemléltei és útján magával a gyermekkel alkottatja meg a szabályt, csupán az okoskodást vezető kérdéseink által jővén a saját lábán járni még nem tudó gyermeki elme segítségére. Vezető kérdéseink fonalán maga a gyermek jön rá a célozott szabályra. hogy: «az alany és az állítmány számra nézve megegyeznek egymással». És ez a tudás maradandó tudás és értelem- képző ismeret lesz rá nézve, mert önalkotta müve.

Az erkölcsi szabályokat sem készen kell a gyermeknek nyújtani, bármily egyszerűek és könnyen felfoghatók is azok, mert e szabályok puszta elfogadása nem emeli a gyermeket magasra az erkölcs lépcsőjén, hanem önmaga alkotta meg azokat.

Nagy gyakorlati különbség van ama szabály közt, mely kívülről kényszeríttetett rá a gyermek lelkére, és a között, melyet maga fedezett föl. Ez a felfedezés életet ad a törvénynek , saját szelleme kisugárzásának fogja tekinteni azt és énje kiegészítő részének; ez az önalkotta mü parancsolóbb erejű lesz, mint a készen adott törvény, ennélfogva alkalmasabb vezető is az életen keresztül.

Ezeket az erkölcsi szabályokat, elvont erkölcsi elveket az élet apróbb eseményeiből, a gyermek-világ mozzanataiból, konkrét lapaszlalataiból inductio álján épen úgy tömörítjük össze, mint ahogy más tudományág szabályait alkotjuk. Ezeket az erkölcsi törvényeket épen úgy magával a gyermekkel alkottatjuk meg, mint a nyelvtani és számtani szabályokat.

Ezeket az erkölcsi törvényeket a Teremtő bele oltotta az emberi szívbe. Onnét a szívből kell nekünk azokat napvilágra hoznunk.

Az erkölcsi törvény semmi egyéb, mint az erkölcsi érzelemnek helyeslő vagy nem helyeslő nyilatkozata, gyakorlati ítélet alakjában szavakba foglalva. A gyermeki szívben fel kell tehát előbb kelteni az erkölcsi érzelmet amaz erkölcsi törvény tárgya iránt, mely törvényt a gyermekkel akarunk megalkot- atni. Ha például ezt a törvényt: «Atyádat és anyádat tisz