Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Steinberger Ferenc: A lelkiismeret a hitoktatás rendszerében
228 és helytelen dolog az, amiért megbüntetik. Értelme eme' fejletlen korszakában ítéletének szabályozója: mások helyeslése vagy gáncsa, melyet leolvas az anya tekintetéből és áz apa haragos szavaiból. Nagyon természetes, hogy csak igazat és helyeset szabad a gyermeknek a felnőttektől hallania, mert minden hamis nézet megvesztegeti erkölcsi ítéletét. A szülőktől való függés érzete és a hozzájok való ragaszkodás adják meg az első lökést arra, hogy a gyermek az 5- ítéletükhöz alkalmazkodjék cselekvésében. De meg jól esik neki, ha tetszésüket kiérdemelte és megsebzi szivét, ha megbüntetik. A gyermek moráljának rugója tehát kezdetben személyi elem: a félelem, a ragaszkodás, az önszeretet és a dicsvágy. A személyi elemhez nem sokára hozzájárul a személytelen vagy értelmi elem, midőn a cselekedetek értékét kezdi becsleni, azokat helyesléssel vagy gáncscsal kísérni. Midőn a gyermek elítéli tanulótársa magaviseletét és a harag érzelme fogja el az alávalóság láttára, ha abból reá semmi kár sem háramlik is, erkölcsi érzelme már megmozdult. Morális életének hajnalta ez. Haladás az erkölcsi érzelem fejlődésében* midőn az erkölcsi mértéket magára is kezdi alkalmazni, a jó cselekedet kellemes érzettel tölti el, a rossz emléke pedig lelki furdalást okoz. A lelkiismeret bíráskodásának kezdete ez; alvó állapotából fölébredt a lelkiismeret, mely többé ki nem hal, csak elhomályosul. Fontos feladata már most a nevelésnek: ezt a felébredt erkölcsi érzelmet folyton ébren tartani, fejleszteni, eleveníteni és erkölcsi energiáig fokozni. Első mód erre nézve, hogy a saját érzésünket az erkölcsi tett fölött a gyermek leikébe átöntjük. Az érzelmek ragadós term'szetüek. A síránkozókkal könnyezni szoktunk, az örven- dezökkel örvendeni. Ha a nevelőnek mélyen fáj a hanyagság* a kötelességmulasztás, a hitványság, ez az érzés át fog sugározni a gyermekre és az is érezni fogja, hogy rút dolog a hazugság, lélekemelő a nagylelkűség, az önfeláldozás. Minél többször eleveníttetik fel ez a tetszés és nem-tetszés az erkölcsi tett fölött, annál határozottabb alakot ölt az erkölcsi
