Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Steinberger Ferenc: A lelkiismeret a hitoktatás rendszerében
elkerülhetők lesznek a társadalmi súrlódások, összeütközések és kölcsönös jogcsorbítások? Kétségen kívül az államban is megvan a törvényhozó és az igazságszolgáltató hatalom a jogrend fentartására. Az állam a törvényhozás által igyekszik elejét venni a jogrend megbolygatásának és törvénylátásával törekszik helyre hozni a jogrendet, ha azon csorba ejtetett. De ki nem látja, hogy a hatalmas állam minden nagy apparátusával együtt mennyire elégtelen a jogrend sértetlen fentartására, hacsak minden egyes egyede a társadalomnak önmagában nem hordoz egy törvényhozó hatalmat és egy rögtön ítélő bírót. Hányszor kijátszhatók az állami törvények: és az emberi életnek hány nyilvánulása zavarja meg a békét, a melyekre ügyet sem vett az állam a maga törvényeiben, mert azok az életnyilvánulások nem tartoznak az ö hatalmi körébe. Az általános jogrendet és közbékét fenyegető eme veszélyekkel szemben hol keressünk védő bástyát, mely megótal- maz a fel forgatás tói? Az isteni bölcs Gondviselés oda helyezte minden egyes egyénnek bensejébe az ö külön törvényhozóját, ellenőrét és ítélő bíráját, mely nem más, mint az erkölcsi érzelem, a lelkiismeret, az erkölcsi életnek ez a világító napja. A dolog fontosságánál fogva beszélni fogunk: a) Az erkölcsi érzelem és a lelkiismeret fogalmáról és fontosságáról. b) A vallásnak és az erkölcsnek egymáshoz való viszonyáról. r) Az erkölcsi érzelem és a lelkiismeret fejlesztési módjáról. a) Az erkölcsi érzelem és a lelkiismeiet fogalma és fontossága. Az emberi szív úgy van alkotva, hogy nem viselkedhetik hidegen az erkölcsileg jó és rossz érzületekkel és cselekvésekkel szemben. Amint tetszést kelt az ember lelkében az Isten ke- zeinek remek munkája, a kék égbolt, a zúgó tenger, a fölkelő
