Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Giesswein Sándor: Izrael ősi vallása
217 fcrmja Joziás idejében ment végbe, s mindezt egy titkos concla- véban készült könyv, a Szentirás hozta létre. íme, azt a nagy dolgot, a miért a próféták oly nehéz harcokat vívtak, a bálványimádás kiirtását s az egy Isten imádását rügtönében idegenből vett, eddig nem hallott elbeszélések, s az akkori körülmények között részben inár kivihetetlen törvények gyűjteménye léptette volna életbe. Ez mutatja, hogy a kritikus iskola, mely minden áron kerüli a természetfölöttit, ép ezáltal a természetellenes szírijébe ütközik. A nagy garral hirdetett kriticismus lassankint lejárja magát, mert immár a képtelenség széléhez jutott. Legutóbbi időben egyes kritikusok már annyira mentek, hogy az összes ó-szövetségi könyvek keletkezését a számkivetés után való időbe helyezik,1 ez a kriticismus a maga teljes következetességében ; és csakis így volna még íöntartható, ha ez az eljárás nem volna minden történeti módszernek felforgatása, mert az nem volna más, mint ha a homerosi költemények keletkezését a Nagy Sándor után való korszakba tennök. A kriticismus oly értelemben, mint rendesen használni szokták, ép oly hazugság, mint a positivismus, mely tulajdonképen tagadás, és a liberalismus, mely tulajdonképen önkényeskedés. Ha a kriticismust józanul és előítélet nélkül alkalmazzuk, — jegyzi meg Robertson igen helyesen müvének előszavában. — arról győződünk meg, hogy Izraelnek, nemzeti létének hajnalhasadtával, igen magasztos fogalma volt az istenségről és az erkölcsi törvényről, s hogy e dolgokat sem szomszédaitól nem vette, sem magától ki nem gondolta. Ha helyes a következtetés, hogy ezeknek «fölülről» kellett jönniök, akkor az iratok, melyek eme kinyilatkoztatás folyamatát előadják, nem tartalmazhatnak «ügye-cn kigondolt regéket», hanem eredetüknél fogva isteni jelleggel kell birniok. 1 A). Vernes, Les Resultats de l’Exogöse Biblique 50. I. Dk. Giesswf.in Sándor.
