Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Giesswein Sándor: Izrael ősi vallása
bus religionibus commune nomen est. Ita iit ut dum ejus quasi quaedam membra carptim, variis supplicationibus prosequimur, totum colere profecto videamur.» Valamennyi sémi népnél nyomait találjuk annak, ha másban nem, theophor tulajdonnevekben, hogy a sokféle isten mellett, vagyis inkább azok fölött, mintegy összfoglalatuk gva- nánt, magát az istenséget, él-1, imádták, bár neki külön cultusa nem volt. S azért alapos a föltevés, hogy volt idő, midőn él nem az istenek összességét, hanem az osztatlan isteneszmét jelezte. Itt találja Baethgen a sémi pogány vallások és Izrael vallásának közös kiinduló pontját: s hogy addig, míg a többi törzseknél ez ősi fogalom számtalan isteni alakká bomlik szét, Izrael a pogány áramlat legyőzésével az absolut monotheismus magaslatára emelkedik, annak szerzőnk másban magyarázatát nem leli, mint a folytonos isteni vezetésben és isteni kinyilatkoztatásban. Még határozottabb eredményt ér el James Robertson munkájában. 0 az orthodox positiv hitű protestáns iskola híve s. a kriticismus álláspontjára csak azért helyezkedik, hogy a saját területén győzze le. Módszere eredeti és genialis. Vizsgálódása alapjául csak ama könyveket veszi, melyek valódiságát a legszélsőbb kriticismus sem tudta megtámadni. Határozza meg a kriticismus maga, — úgymond Robert-on, — hol kezdődik Izrael történeti korszaka, s hadd mondja meg, mely könyveket tanít e korszakból származóknak. — s lássuk azután mennyiben támogatják ezek a kritikus iskola által fölállított elméletet. (48. I.) Izrael történeti korszaka a kritikus iskola szerint a Kr. e. 850—750 közti századdal veszi kezdetét. E korból már írott emlékeket is bírunk, a Genesis jehovisla részében foglalt pátriárkák történetét. Illés és Elizeus történeteit állítólag e korban jegyezték föl, sőt mi több, e korból valók Ámosznak, a tékái pásztornak s Ozeásnak próféciái. Nevezetesen e két utóbbinak, mintegy a nép embereinek nyelvezetéből s eszme- menetéből megítélhetjük kor- és honfitársaik vallásbeli gondo’- kozásmödját s kulturális állapotát. S ezek irataiból két fontos
