Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Boros János: Sz. Péter és a római szentszék tiszteleti és joghatósági főnöksége

115

örökös szilárdságának megőrzése céljából ezt ekkép bizonyítja :

8. «Péter bizonyára az ö erényei végett neveztetett iyy, s az ö nevében helyezi d a hit szilárdságának jelét s bizonyságát, hoyy saját elnevezésével, mint azon szilárdság örökös mestere éljen».1

A «Péter» névnek a jelentőségére vonatkozólag ezeket írja:

9. «Péter az apostolok azon fejedelme, a legelső az egyházban, Krisztus barátja, ki az Űr saját vallomása szerint (Máté XVII, 19.) nem az emberektől, hanem Istentől nyerte a kinyilatkoztatást. Ez a Péter, s midőn mondom: Péter! értem a rendíthetetlen kőszálat, a szilárd kőszirtet, a nagy apostolt, az apostolok elsejét, ki legelőször választatott s legelőbb engedelmeskedett,»1 2

Azon hatalom és fensöbbség tudatában, melylyel sz. Péter, Krisztus által felruháztatott, nemcsak maga ez a sz. apostol úgy cselekedett és intézkedett, mint az apostolok s az egyház feje; hanem mint ilyen ismertetett el a többi apostolok részéről is. Erre hivatkozik Aranyszájú sz. János is, midőn sz. Péter elsőbbségét akarja kitüntetni. Nevezetesen:

10. Értelmezvén sz. Pálnak a korintusiakhoz írt levelében előforduló azt a szöveget: «Én legkisebb vagyok az apostolok között» (15, 19.), imígy tanúskodik :

«Pál nemcsak Péternek, az apostolok főnökének, hanem az összes apostoloknak szolgája volt... 0, ki ily viszonyban állott az összes apostolokkal, igen jól tudta, mily tiszteleti kiváltság illeti meg sz. Pétert, kit minden ember fölött tisztelt, s miként illett, úgy viselte magát irányában».

1 Petrum quidem certe a virtute sic vocavit, et iu ejus nomine firmitatis fidei argumentum et indicium collocavit, ut appellatione sua, perpetua tamquam magistra quadam ejusmodi firmitatis utatur (Math. 10, 18.). De mutatione Nomin. IV, 3. Tom. III. pag. 149.

2 Petrus ille Apostorum princeps, in ecclesia primus, amicus Christi, qui revelationem a hominibus non accepit, sed a Patre . . . .: hic Petrus, Petrum cum dico, petram nomino infragilem, crepidinem immobilem, Apostolum magnum, primum discipulorum, primum vocatum et primum obedientem. Horn. III. de Elemosyna, 4. Tom. II. p. 298,, Cfr. In illud, in faciem restiti, 4. T. III. pag. 374.

8*