Hittudományi Folyóirat 4. (1893)

Boros János: Sz. Péter és a római szentszék tiszteleti és joghatósági főnöksége

iit

joghatósági főnökségével az egész egyház fölött, úgy, miként mindezek a keleti egyház szertartásos könyveinek vallomásaiban foglaltatnak.

Tételünk céljához híven fűzzük a fentebbi nyilvános vallomásokhoz a keleti egyház egyik legkiválóbb, s legmagasz- taltabb szentatyjának tanúságait is. Értjük az egyháznak a IV. században tündöklő szónokát s sz. püspökét, Aranyszájú sz. Jánost, hogy így ezen kimagasló szentatyának egyenes, nyílt és határozott vallomásai s tanításai által teljes világosságban tűnjék ki nemcsak a keleti egyháznak a római apostoli szentszék fenhatósága iránt a IV. században táplált hite s meggyőződése, hanem egyúttal megerősítést nyerjen mindaz, mit ez irányban azon egyház liiurgikai bizonyítékai gyanánt fennebb részleteztünk.

Hogy mint érzett s mily hitbeli meggyőződéstől volt áthatva Aranyszájú sz. János sz. Péter főnökségét illetőleg, e tekintetben világos tanúbizonyságul szolgálnak remek müveiben elszórt alkalmi vallomásai, melyekből szemelvénykép bemutatjuk a következőket:1

Aranyszájú sz. János mintegy tömörítve az egyház hitét, sz. Pétert többször nevezi: «Az apostolok fejedelmének, főnökének, szájának» : azután az «egyház alapjának, kinek az egész világ kormányzása adatott, s az összes emberiség fejének . . ,»2

De a sz. Péternek ezen hatalmi s tekintélyi fenhatóságára vonatkozó általános vallomások a nevezett szentatya által mindannyiszor tüzetesen felvilágosíttatnak s meggyözöleg meg- erösíttetnek, valahányszor értelmezés tárgyául teszi részint Krisztus Prunk ama szavait, melyekkel Péter az egyház fejévé s kormányzójává tétetett, részint más, ugyancsak Péter személyével összefüggő szentírási szövegeit. Ugyanis:

1 Az idézetek J. 0. Migne 1864-ben megjelent «Patrologiae cursus completum című kiadásából vannak véve.

2 Vis ostendam libi Petrum ipsum hunc principem Apostolorum? (In inscript. Actor. II. 4). Quid autem Petrum basis ecclesiae .... qui sagenam misit, in mare et piscatus est orbem» ? (Vide Dom. hom. 4. 3.). — «Primus omnium est coryphaeus illiteratus et idiota.» (Hom. 32. al. 33, 3), «... cum orbis totius administrationem susciperet» (Hom. 4. in Cor. 1. 4; Hom. 21. in Cor. 2. 2.; Hom. 9, in Thess.).