Hittudományi Folyóirat 4. (1893)
Dr. Robitsek Ferenc: Sz. Péter római püspökségéről
99 rosában alapított egyház létesítőjének; a «körülmetélés» apostola az, aki sz. Pállal, a «körülmetéletlenség» apostolával egyesült, hogy vele vállvetve tegye nagygyá a zsidó és pogány elemből toborzott hivökkel azt az egyházat, amelynek hitét a világ vallja, amely anyja, vezére, tanítója a többi egyházaknak és amely, bár sz. Péter és sz. Pál együttes védelme alatt áll, mégis püspökeinek szakadatlan sorát egyedül sz. Pétertől származtatja. És ennek így kellett történnie; mert méltó dolog, hogy mióta sz. Péter ihletett ajka Krisztust, az egyház isteni alapítóját, az egyház «püspökének»1 nevezte, sz. Pál pedig «a körülmetél kedés szolgájának»,1 2 sz. Féder, akit Krisztus magával együtt tett az egyház sziklájává és a földön helyettesévé, egyedül és kizárólag legyen püspöke azon egyháznak, amely zsidó és pogány elemből alapítva, jelképezi az egész katholikus egyházat: «hol nincs pogány és zsidó, körülmetélés és körülmetéletlenség, idegen és scytya. szolga és szabad, hanem minden és mindenben Krisztus».3 Két szövetségnek, az 0- és az Új-szövetségnek alapeszméje, az Isten legszentebb szándéka valósult és valósul, midőn Rómában, az örök városban a két szövetség összeforr és sz. Péter püspökségében és utódainak szakadatlan sorában teljesül az Üdvözítő szava: «Hallgatni fogják az én szómat és egy akol leszen és egy pásztor.»1 Livius könyvével hosszasabban foglalkoztunk, megérdemelte ezt a tárgyalt kérdés és a szerző szorgalma, de felhasználtuk ez ismertetést mint kedvező alkalmat, hogy elmondjunk sok mindent, amit Livius elhallgatott, de mi tanulságosnak tartottunk elmondani. Livius olvasója örömmel fogja tapasztalni az angol nemzet e kiváló fiának hitből fakadó törekvését, nemzetének tévelygő testvéreit meggyőzni a sarkalatos tévedésről, amelylyel VIII. Henrik óta az anglikanismus elö- harcosai elszakadásukat Rómától igazolni óhajtják, hogy t. i. 1 Péter 2, 25. 2 Rém. 15, 8. 3 Kolossz. 3, 11. Rém. 10. 12 1 Ján. 10. 16.
