Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Kozáry Gyula: A protestantismus és a katholicismus alaki elve
88 sem tudás. De nem igaz, hogy csak gerjedem, érzelem, sejtelem.1 A vallás subjectiv értelemben az embernek Istenhez való viszonya, melynek lényeges mozzanata azon igazságok és normák ismerete, melyek az Istenhez való viszonyt elméletileg kifejezik és gyakorlatilag meghatározzák. Ezen igazságok és normák összege a vallás objecti v értelemben. A keresztény vallásban ezen igazságok és normák termé- szetfölötti módon jutottak az emberiség tudomására, ennek természetfölötti ismerete a hit, azaz a kinyilatkoztatás elfoga- dúsa Isten tekintélyéből. Ha Isten teremtette az embert; ha Isten teremtette az embert szellemi és erkölcsi természetével együtt: Isten a hit- nek is szerzője. Ha Isten a hit szerzője, az embernek köteles- sége elfogadni az isteni kinyilatkoztatást. Minthogy akinyilat- koztatás történelmi tény, melyet a történet összes hitelre- méltóságával bizonyít, a kinyilatkoztatást kötelességünk elfogadni. A hit 1. az ész cselekménye, ítélet és biztos meggyőző- dés arról, hogy amit Isten kinyilatkoztatott, igaz; 2. az aka- rat ténye, mert az akaratnak önként kell hozzájárulnia; név- leg a szeretet ténye, melyet Isten gyújtott a szívben s helyezett az emberi ־lélek mélyére. III. III. A katholikus hit tárgya az Isten által természetfölötti módon kijelentett igazság. Alanya az ember. Az egész embe- riség nem lehetett jelen az öskinyilatkoztatás történeti idő- pontjában s Isten minden ember előtt külön-külön nem nyi- latkoztatja ki igazságait, a kinyilatkoztatásnak tehát létété1 Schleiermacher szerint: ״Leben in Gott: Sehnsucht, Ahnung■, Streben, selige Erfahrung.» A vallás és a hit folyton identifikáltatik. Hasonló véleményben van a modern protestáns theologia. A vallás székhelye a kedély, «wo Vertrauen und Liebe wohnen, wo die wech- selnden Empfindungen einander kreuzen.» (Dr. Dreyer)! «Die göttliche Offenbarung ist nicht die Mittheilung einer Lehre, sondern schlechter- dings nichts anderes als die Offenbarung Gottes selbst. Er tritt aus seiner Verborgenheit hervor, er gibt sich dem suchenden Menschen- gemiithe kund.»
