Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Kozáry Gyula: A protestantismus és a katholicismus alaki elve
és életirány, nem isteni mii; Jézus annak csak egyik időszerű alakja. Miként Spinoza vallá : «az istenség fensöbb nyilvánulása, mint az emberiség bármely más tagja, az ideális emberiség valódi képviselője.» Az Isten Fia, az örökkévaló Bölcsesség nyilvánul minden dologban s még teljesebben az emberi lélek- ben, mindenek fölött azonban Jézus Krisztusban. Mert e Bői- csesség nélkül senki az üdvözülés állapotát el nem érheti, minthogy ez egyedül tanít bennünket arra, mi igaz és mi téves, mi jó és mi rossz. Minthogy azonban e bölcsesség, mint mondám, Jézus Krisztusban legteljesebben nyilvánult, azért tanítványai, kikkel ö közölte, prédikálhatták is és kimu- tatták, hogy joggal hirdethették magukról, hogy inkább el vannak telve Krisztus szellemével, mint mások.1 A vallás belső életelvénél fogva folyton változó tan- és életirány, elmélet avagy érzelgés.2 Strausz Frigyes Dávid ítélete a protestantismusról az, hogy a protestantismus által fölállított alanyi ingadozó crite- rium a fanatismusnak és a vallástalanságnak nyitott utat. A Szentlélek benső szózatával is kisíklott két oldalra s apologetikus fölépítésében. Nem alaptalan relief-csoportozatok a hit tanai, melyek a bölcselet napjának derültségi fokozatai szerint egyen- kint lehámlanak az épületről. A hit és az igazi bölcselet ellent nem mondhatnak. A bölcseletet a theologia fölé bíráló rangra emelni, a bölcseletnek kiküszöbölő tényező szerepet juttatni, veszedelmes vállal- kozás, mely csak vallástalansághoz vagy beteges érzelgéshez és rajon- gáshoz vezethet. Hasonlóan végzetes tévedés: a vallás és a bölcselet viszonyát a tudomány tárgya és a tudomány, a költészet és a költé- szettan, a természet és a természettan viszonya szerint mérlegelni; e viszony inkább a hit- és erkölcstartalom s a hit- és erkölcstudomány között található. ' Lewes: A phil. tört. Kiadta a M. Tud. Ak. II. 459 1. 2 A theologiai és a bölcselet protestáns szent szövetsége értelméb• n a vallásnak az ész által teljesen felfogható tiszta rationalismussá kell fejlődnie. De miután a protestantismus szerint az ész önerejéből Isten léteiének megismerése sem képes, atheismussá kell fajulnia. De kérdem, ha a vallásnak még alapjait sem képes az ész szolgáltatni; hogyan bírálja az ész a vallást? Vagy lehet talán alap nélkül házat építeni s mégis bebizonyítani, hogy az épület a levegőben megáll?
