Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Kiss János: Egy szabadgondolkozó az egyház függetlenségének megsértéséről
789 (lését az egyház fölött s a császár beavatkozását, kit ebben és minden egyébben a Bourbonok törvényes vagy törvényesí- tett utódának tekintettek. Az alkotmányosok, kik a papság polgári alkotmányára megesküdtek, szakadárok, kiközösítettek és töredelmetlenok voltak s az első konzul a pápa eile- nére helyezte vissza őket,1 minek következtében a pápa mint ellenségük iránt idegenkedéssel voltak, a konzulban pedig egyetlen pártfogójukat látták. Ép ezért ragaszkodnak a kor- mányhoz a katliolikus egyház fejei,1 2 3 a püspökök és az após- toli helyettesek; ezek már «felvilágosult» emberek s lehet a fejőkkel beszélni. «Azonban nekünk 3000 vagy 4000 plébá- nősünk s helyettes lelkészünk van, kik tudatlanságban leledzve, veszélyesekké válnak szenvedélyeik s vallási rajongásuk által.» Ezeket feljebbvalóikkal együtt, ha fegyelmetlenségre hajlanak, rövid pórázon kell tartanunk. Egy Fournier nevezetű pap, minthogy a szent-rókusi szószékről kedvezőtlen ítéletet ejtett a kormány felöl, rendőrileg lön letartóztatva s a Bicétre־be zárták mint őrültet. Az első konzul a párisi papsághoz, mely ügyesen kikerekített folyamodványnyal kéri vissza Fourniert, így szól: «Be akartam önök előtt bizonyítani,3 hogy ha fel- teszem keresztben a sapkámat, a papoknak meg kell hajol- niok a polgári hatóság előtt.» Idöröl-idöre jó a példaadásra egy-egy durva kézütés, ez az egyenes útra visszatereli az engedetleneket, kik kísérletbe esnek, hogy azt elhagyják. Bayonneban egy körlevél miatt, melyben egy rosszulhangzó mondat volt «a körlevél szerkesztője, a püspöki helyettes/ tíz évre Pignerolba lön küldve, a püspök pedig — úgy hiszem — száműzetett.» — Séezben, hol az alkotmányos papok püs- pökiik kegyére nem számíthattak, a püspököt legott lemon- dásra kényszerítették. Legallois abbét pedig, főtanácsosát, zsan- dárok fogták közre s az egyik dandártól a másikig kísérve, Párisba vitték. Titokban a Force-ba zárták, s szalmán feküdt tizenegy napig, majd Vincennesben börtönözték be kilencz 1 V. ü. a részletekre nézve d’Haussonville, 1. 200. és köv. old. 2 Pelet de la Lozére 205. 1. (Napóleon szavai. 1804, febr. 4.). 3 Thibaudeau. 157. 1. (X. év. nyárutó 2.). * Roederer 111. 535, 567. 1.
