Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
761 bünbánatöd annyi bűn eltörlésére? Ha nem volna bünbána- tödön kívül semmi egyéb, akkor nagy okod lehetne a rettegésre. De a te biinbánatodhoz járul Isten irgalma, azon irgalom, melynek nincs határa, melyet emberi nyelv elbeszélni nem bir. Bármily nagy legyen ’,is a gonoszság, emberi gonoszság az, tehát véges; az irgalom, mely megbocsát, Istené, az határta- lan. az végnélküli. Képzelj magadnak egy tüzszikrát, mely az Oczeánba esik: fenn tudja-e az benne erejét tartani, látható lesz-e ott? Az ember gonoszága Isten jóságához viszonyítva olyan, mint a tüzszikra az Oczeánhoz képest, de még ennél is kevesebb, mert az Oczeánnak vannak határoló partjai, Isten jóságának pedig nincsenek.»1 Jól tudta azonban, hogy a gyakorlati egyházi szónok hi- vatásának csak egyik részét tölti be akkor, midőn a bűnt ül- dözi, ennek gyökereit hallgatói szívéből kitépi; tudta, hogy ne- mes kötelességének másik, nem kevésbbé áldásos felét az al- kotja, hogy a lolkekbe a keresztény erények magvát vesse, azt ott féltő gonddal ápolja, bőséges gyümölcstermését elő- segítse. Hatásosan szólt tehát a keresztény erények mindegvi- kéről. Gondosságának kiváló tárgyát azonban a keresztény családi élet erényeinek ápolása képezte. Az ö korában a ke- resztény vallás még nem alakította át egészen a régi pogány világnézeten alakult társadalmat; pogányok és keresztények elegyedve alkották a birodalom társadalmát. Helyesen fogta fel, hogy a társadalmat, átalakító fejlődés- nek a családi élet középpontjából, a családi tűzhelyből kell ki- indulnia, ezért gyakran szólt a házasság szentségéről, a ke- resztény házasságok felséges voltáról, ennek erkölcsi és anyagi következményeiről; és miként az alább közlendő mutatványok igazolni fogják, gondos atyai figyelme kiterjed a házasélet és a gyermeknevelés minden fontos részletére. Helyzete igen nehéz volt, mert nem egyedül a pogány szokásokat és babonákat kellett kiirtani, melyek a házasság megkötésének szertartásai körül voltak szokásosak, hanem meg kellett nyernie a lelkeket a keresztény házasság lényegéhez:: 1 Homilia 8. de poenit.
