Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
758 A színházak látogatói ellen. «Azt gondolom, hogy sokan azok közül, kik más napokon itthagytak bennünket, hogy a nyugtalanság látványosságait szemlélhessék, ma itt vannak. Szeretném, ha ismerném őket, mert kizárnám őket e szén- télyböl, nem ugyan örökre, de mégis addig, míg megjavulva térhetnének vissza. így kénytelen némelykor a jó atya is fiát elzárni asztalától, eltávolítani házából . . . mígnem megjavulva becsülettel foglalhatja el helyét a családi szentélyben. így szók- tak tenni a pásztorok is, elkülönítik a mételyes juhokat, mert félnek, hogy megfertőzte tik az egészségeseket. Ezért óhajta- nám ismerni a színházak látogatóit; de ha szemeimmel nem tudom őket megkülönböztetni, talán képes lesz szavam őket meghatni, lelkiismeretüket felrázni, hogy egy időre önként tá- vozzanak el azon helytől, hol egyedül azoknak van helyük, kik e szentélyhez illő lelkülettel lépnek ide . . . Ugyan — mondja egyik-másik — miféle nagy bűnt követtek el ezek, hogy a templomból akarom őket kitiltani ? Én pedig mondom: vame nagyobb bűn az övékénél, kik paráznasággal fertőzött lélek- kel . . . jönnek e szent asztalhoz! Ha tudni akarjátok, hogy a paráznaság bűnének miíéle nemét lobbantom szemükre, figyel- jetek ne az én, hanem annak szavaira, ki egykor ítélni fogja az embert: Mindaz — mondja Jézus — ki asszonyra néz, meg- kívánván öt, már paráználkodott vele szívében.1 Már most, ha valaki véletlenül találkozván egy asszonynyal, feltűnő érdek- kel tekint reá, ez az egy tekintet is képes lelkét bűnös vágyra lobbantani; micsoda arczczal bátorkodnak magukat mente- getni, hogy még bűnös vágy sincs szívükben, azok, kik a szín- házak látványosságait nem véletlenségböl látják, hanem oda sóvár vágygyal, a templom elkerülésével futnak; kik egész napokat töltenek ott, szemeiket le sem veszik a megvetésre méltó nőkről? Mit hozhatnának fel mentségükre, hisz e helye- ken minden bűnös vágyakat ébreszt: az epedö szavak, a sze- mérmetien dalok, a kétértelmű beszéd csábítása, a szem. az arcz fénye és szépsége emelésére szánt festék, a ruha alakja és keresett volta, a fellépés és helyzetek mesterségesen kere1 Máté 5, 28.
