Hittudományi Folyóirat 3. (1892)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

710

lom, azért a király a pap keze alá hajtja fejét, és az ó-szövet- ségi Szenlírás mindenütt feljegyzi, hogy a papok szent olajjal avatták fel a királyokat. Azonban az a király saját és királyi hatalmának jogkörét túllépvén, a királyi hatalmat fokozni akarta, ezért hatalommal lépett a templomba, jóillatú szert nyújtani. Mit tett most a pap? Oziás király, nem szabad jó illatú szert gyújtanod, mert ezt csak papok tehetik! Ez nem a te tiszted, hanem az enyém .... Oziás király azonban ezen intést semmibe sem vette, hanem büszke felfuvalkodottsággal belépett a templomba, felnyitotta a szentek szentjét, jóillatú szert akart nyújtani. Mit szólt mindehhez az Isten ? Ahol meg- vetik a papot, ahol ;1 papi méltóságot lábbal tiporják, ott a pap többé mitsem tehet: mert a popnak csak az a kötelessége, hogy intsen s nyílt szívüen dorgáljon .... Miután tehát inté- sét a pap elvégezte, a király pedig nem engedett, sőt fegyvert ragadott, pajzsot és dárdát, és királyi hatalmával kezdett élni, a pap ezt mondá: Én, úgymond, ami az én tisztem, azt tel- jesítettem, többet nem tehetek, siess eltiport papságod védel- mére, megsértik a törvényt, feldúlják a szabadságot».1 Igazi drámai erővel folv le a hallgatók előtt a fel hivalkodott Oziás király s a templom főpapja közötti küzdelem. «Midőn Krisztus nagy dolgokat közlött Péterrel, midőn az egész a föld kerekségének gondját reá bízta, midőn jövő vértanúságát megjövendölte, s öt iránta való szeretetéröl biztosította, akkor Péter Jánost óhajtotta hivataltársául bírni, azért mondá: Uram, fiát ez? 2 Vájjon ugyanazon az úton fog ez járni? És va- lamint egykor az utolsó vacsorán nem bátorkodván Jézust meg- kérdezni. János által kérdeztette meg: most az akkor tanúsí- tott szívességet ö akarta viszonozni: gondolván, hogy János is akar valamit tudni, csak nem mer kérdezősködni.

Akkor mondá Jézus: Akarom, hogy ö így maradjon, míg eljövök, mi gondod rá? Most Péter e kérdést szerfölött való nagy szeretetböl tette, nem akarván elválni Jánostól. Krisztus, hogy beigazolja, mikép bármily nagy szeretettel viseltessék

1 Homilia i. illud: Vidi Dominum. 5 Ján 21, 21