Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Irodalmi értesítő
266 a Szentírásra vonatkozó fontos kérdéseket, nehézségeket és támadásokat. Nagyon szerencsés gondolat volt tőle, minden tételt külön értekezés alakjában tárgyalni: ezáltal müve mentve maradt az iskolai könyveket jellegzö, de a közönségre nézve épen nem ajánló számtalan felosztás- és másodfelosztástól, valamint a pedans aprólékoskodástól. Minden egyes érteke- zésben bö anyagot nyújt; elmondja a kérdés lényegét, meg- ismertet a különböző felfogásokkal, a téveseket alaposan megczáfolja, a helyest pedig szilárd alapokra fekteti s az érvek sokaságával ragyogtatja. E mellett mindenütt bö irodalmi tájékoztatást nyújt. Előadása világos, kellemes; nyelvezete magyaros, gördü- lékeny. Jórészt tökéletes előadási módjának tulajdonítandó az, hogy tudományos kérdéseket tárgyaló müvével csaknem úgy jár az olvasó, mint jeles szépirodalmi müvekkel: nehéz letenni s nem nehéz újra meg újra ugyanazt elolvasni. Dr. Székely István úr Apológiájában maradandó becsű müvet bocsátott közre, mely tökéletességeinél fogva hivatva van kalauzul szolgálni mindenkinek, egyházinak mint világinak egyaránt, ki a benne tárgyalt kérdések iránt érdeklődik. A szakember, minden pap, a papjelölt, a vizsgálatra, rigoro- sumra készülő', a történetbúvár és mások is okulást fognak belőle meríteni. En, őszintén szólva, egészen el vagyok ragadtatva az előttem fekvő mü kitűnősége által s nem győzöm azt min- denkinek melegen ajánlani. Azért nem is bocsátkozom meg- jegyzések tételébe, melyek az én eltérő nézeteimet nyilvání- tanák; én pl. előbb tárgyaltam volna a Szentírás emberi tekintélyét és csak azután a természetfölöttit, a sugalmazott- ságot: a természetfölöttiek a természetiekre épülnek mint alapra; én a sugalmazás meghatározásában nem mondanám, hogy «miáltal vele igazságokat — tanokat vagy tényeket — közöl», mert a sugalmazásnál nincs meg mindig az igazságok közlése, olykor a szent-író tudja az igazságokat, Isten csak írásra indítja az embert s közben vezérli. Ezek mind csekély- ségek, melyekkel szemben a legnagyobb mértékben dicsérnem kell a latin műszóknak helyes magyar szókkal kifejezését,
