Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Mihályfi Ákos: A papnevelés Németországban
— 254 — papi-czivil), más helyeken (pl. Bonnban, Padernbornban) tel- jesen czivil öltözetben. A konviktusban rendszerint maga a növendék tartozik az ellátásért fizetni; van azokban mindenütt egy-két teljesen, vagy részben ingyenes hely is. A szokás azonban nagy úr. A szabadságról az ember nem mond egy könnyen le, még akkor sem, ha ez reá nézve veszélyes. Ezt látjuk a németeknél is. A konviktusokat a német theologusok még nem kedvelik s aki csak teheti, a konviktuson kívül végzi theologiai tanulmányait. Újabban azonban a püspökök mindjobban megszorítják a theologusok ezen szabadságát. A boroszlói herczegpüspök pél- dául megkívánja, hogy a 3 utolsó félévet ilyen konviktus- ban töltsék, s ettől teszi függővé a szemináriumba való föl- vételt. A legtöbb püspöki megyében azt a gyakorlatot léptették életbe( hogy a kezdő theologus a theologiai tanfolyam meg- kezdése előtt jelentkezni tartozik a vicarius generalis-nál s ö vele egyetértöleg lesz meghatározva, mily egyetemen s mily körülmények között (konviktusban, vagy azon kívül) végezze tanulmányait. Trierben, Padernbornban s Bajorország leg- több helyén megkövetelik a püspökök, hogy a theologiát hall- gatók konviktusban lakjanak. De ez még nem általános. S nem is lesz egyhamar azzá. Százados gyakorlatot rövid idő alatt megváltoztatni nem lehet• III. III. A három évig tartó theologiai tanfolyam után következik a szemináriumi kurzus. Szeminárium van minden püspöki megyében: de a szemináriumba csak a theologia elvégzése után vétetnek fel a növendékek. Németországban tehát sze- minaristának nem azt hívják, aki theologiát tanul, hanem aki már a theologiai tanulmányokat elvégezte. A szemináriumi kurzus kötelező mindenkire. A legtöbb püspök még azokat is kötelezi a szemináriumi kurzusra, akik pl. Innsbruckban a jezsuiták által vezetett konviktusban, mely
