Hittudományi Folyóirat 3. (1892)
Dr. Rézbányay József: Az egyház és az állam között való viszony kérdése hazánkban
korlátokat, elvesztvén szem elöl rendszerök alapvetésénél az egyedül helyes kiindulási pontot és alapot, mint amely, midőn az emberről van szó — mint akiért és akinek javára mind a kettő : egyház és az állam létezik — csakis őbenne, és ö kívüle csakis, amennyiben ez öreá visszaviendö, kereshető: tudniillik az ember erkölcsi természetét, mint amely egyedül szolgálhat alapul és zsinórmértékül arra, hogy belőle kifejtsük mindkét intézmény, egyház és állam helyes eszméjét és sze- rinte megvonjuk a kettő között a felismerhető határokat, — hacsak azt nem akarjuk, hogy a kettőt konfundáljuk, vagy az egyiket, vagy a másikat absorbeáljuk, vagy egyik régió- ból a másikba utat ne találjunk. Élesebb körvonalakkal körülírva találjuk a vallás és jog, egyház és állam fogalmát Thomasiusnál, aki 1724-ben az általa kiadott «Thomasius elméleté»-ben nézeteit «egy keresztény feje- delemnek a vallási ügyek körül való jogtételei» alakjában fejtette ki.1 Thomasius szerint az álíam feladata mindössze a közbéke és külső jogrend fentartására terjed ki. Az istenitisztelet és a jámborság, vallásosság, kívül esik az állam feladatán. Sőt az elsőt sem szabad eszközül használnia arra, hogy ily úton be- folyásolja azon alattvalóit, akik netán akaratukat, vallási meggyőződés dolgában, vagy nem vetették," vagy nem vethették észszerüleg alá a felsöbbség rendelésének. A keresztény egyház élesen megkiilönböztetendö a polgári községi szervezettől, de feladata csak a tanításra szorítkozhatik. Az atheusok mint a községre nézve veszélyesek, a községből kiutasítandók, a nélkül azonban, hogy ezenfelül büntetendők volnának. Az uralkodó nem erőszakolhatja a maga alattvalóira a saját vallását. Köteles megtűrni hitelveiket, ha mindjárt tévesek is, és szer- tartásaikat, melyeket istenitiszteletöknél használnak, bár az ö vallásának szertartásaitól elütnek, jóváhagyólag engedé- lyezni. De nem kötelessége a religio örve alatt oly hitelveket megtűrni, amelyek a közbékét s nyugalmat határozottan fel- zavarják és az alattvalók általános kötelmeinek ellenére van- nak. Azért is figyelemmel kell lennie olyféle elvekre, melyek 1 Blunlschli. Geschichte des allgem. Staatsrechtes. 192.
