Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Aschenbrier Antal: A házasság gyökeres érvényesítése
87 Az egyházi törvényhozó házasságbontó akadályokat állít- van fel, már a törvény alkotásánál kiveszi a törvény hatalma alól azokat az eseteket, melyekről ö vagy utódai ki fogják jelenteni, hogy azok a törvényben foglalva nincsenek, hogy azokra a törvény nem vonatkozott. Ezen később bekövetkező kijelentés által, melyben a sanatio matrimonii in radice áll, teljesül a conditio sine qua non, hogy a kérdéses házassági eset kezdettől forva benfoglalva ne legyen a bontó akadály felállításánál. Hogy az említett kijelentés be fog következni, az egy futurum contingens, mely már az akadály felállításánál igaz, s habár a pápa vagy más azt előre nem látja, de előre látja azt Isten. Ezen elmélet elfogadása mellett joggal lehet állítani úgy azt, hogy a bekövetkező kijelentés, a sanatio in r., teszi érvényessé a házasságot, mint azt, hogy ezen házasság már kezdettől fogva érvényes: az előbbit azért, mert a ha- zasság valóban érvénytelen volna, ha a felmentés ténye be nem következnék ; az utóbbit azért, mert a felmentés oly tény, melynek valósága nemcsak akkor áll fenn, midőn de facto bekövetkezik, hanem kezdettől fogva létezett Theo- logusok számára, kik az isteni elöretudás, praedestinatio, megváltás, gratia efficax stb. kérdéseivel foglalkoztak. — úgy- mond M. — ez további magyarázatra nem szorul. Ez az elmélet, melyet M. nagy apparátussal az újság vadja ellen védelmez, már a 30-as években Carri őre, a 60-as években pedig Perrone és Pachmann által hozatott felszínre, a nélkül hogy nagyobb hódításokat tudott volna tenni. Bekell ismerni, hogy ez az elmélet egy csapásra megszüntet mindazon nehézségeket, melyekkel a sanatio m. in r. jogalap- jának felfogása jár, hogy igen egyszerű, világos, hogy semmi- féle benső ellenmöndásban nem szenved, hogy tehát igaz lehet, habár furcsán érinti a jogászt. Ezen sajátságánál fogva valami benső okokkal meg sem czáfolható; a kérdés csak az lehet, vájjon a támogatására fel- hozott pápai tények ׳valódiak-e, és vájjon az egyház legfőbb tekintélyének nyilatkozataival összeegveztethetö-e ? Mindkét irányban tagadólag válaszol Dr. Braun, ki M.
