Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Irodalmi értesítő
829 — mely az előbbinek csak folytatása.■ adná elő. Van sok jeles mun- kánk, hogy az újabbak közöl csak egyet említsek, abbé Suard- nak majd minden müveit nyelvre átfordított munkája, mely írójának és hazájának dicséretére válik ; de ebben a szerző kitűzött czélja miatt Jézus élete, mint a világ életének és eszményi törekvéseinek példaképe nem jut eléggé kifejezésre. Szükséges pedig, hogy a világ Jézus életének szigorúan tör- téneti alapon álló előadásából annak örök, minden századra szóló igazságát lássa, hogy megismerje a szoros összefüggést, mely ez élet és a többi ember, valamint a világ fejlődése között fönnáll, hogy az Űr életét vezető törvényeket az egy- házra mint azon élet titokzatos, természetfölötti, de valódi folytatására alkalmazza és ezen tudatból vigaszt és erőt merítsen. Ezen kettős czélnak iparkodik eleget tenni az élőt- tünk fekvő munka, nem annyira Jézus és az egyház élete között fönnálló összefüggés, vagy jobban mondva egység különös hangsúlyozása által, mintsem az által, hogy Jézus életének szigorúan történelmi tárgyalása közben szellemes párhuzamokkal és megjegyzésekkel az olvasót ezen igazság feltalálására vezeti. A szerző a szövegben minden fölösleges, pusztán vitázó kritikától tartózkodik s gondosan kerül mindent, ami az olvasó figyelmét Jézus kettős életétől elvonhatná. Azon- ban figyelme mindenre, még legcsekélyebb személyi, helyrajzi, kortörténelmi részletekre is kiterjed, ha azok a tőle ecsetelt kép kidomborításához és jellemzéséhez szükségesek. Hogy ezt zavartalanul tehesse, hogy a készletek tárgyalásánál a Celsus óta unalomig ismételt kérdésekre felelgetni kénytelen ne le- gyen, szükséges volt egy bevezetést írnia, mely az ö kritikai álláspontját jelezze s az ellenvetésekre alaposan megfeleljen. Ezt meg is tette, nem úgy hogy a részletekbe bocsátkoznék, hanem hogy tárgyilagos és nyugodt hangon az igaz történelmi kritikának a józan gondolkodás alapelvein alapuló vezérelveit fejtegeti. Nyugodtsága és tárgyilagossága a világhírű Revue des deux Mondes szerkesztőségét, mely a bevezetést elterjedt folyóiratának 1890, október 1-én megjelent füzetében mint önálló czikket közölte, elismerésre kényszeríté. Kritikai fejte- getéseinek alapossága és nyugodt méltósága elismerő nyilat
