Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Babik József: Beszéljünk és írjunk magyarul
Az oppositio (ellenkezés, ellenmondás) viszketege csiklan- dozza a hitetleneket. Ebből corollarium (következmény, folyomány) gyanánt levonjuk, mily dispositio-val (előkészülettel) kell a léleknek a szent gyakorlatok méltó használatához fogni. Az észnek eiuancipátiója (függetlenítése) a hittől, a tudó- mánynak a tekintélytől . . . A kereszténység felállította a polygam ia (többnejüség) tilal- mát s ez által a családi életet regenerálta (megnemesítette, vagy a családi élet nemességét helyreállította). A valódi áldozatkészség magasabb motívumokon (okfökön) alapszik. A keresztény tekintélyelv helyébe a fegyverek terroris- musát (rémuralmát) állítják. Ez az ö terrénuma (tere). Azonban ne anticipáljunk (ne vágjunk eléje a dolognak)! E tanból önkényt fejlődött az állami omnipotentia (minden- hatóság) elve, mely a legutálatosabb zsarnokság inaugurálása (meghonosítása, életbeléptetése, megkoronázása) volt a rend- szer különböző modificatioi (módosulásai) daczára. Ily bölcseleti irányok inspirálták (sugallták, befolyásolták) az államtudományt is. Az állam az egyházzal folytonos collisióban (összeütközés- ben) volt. Az egyház és állam közt éles diff'ere/üiák (ellentétek) merültek fel. Az egyház a concessmk (engedmények) terén elmegy a legszélső határig. Az egyházi disciplina (fegyelem) hanyatlása sok rosszat okozott. Azonban interpretatióra (magyarázatra) itt nincs szükség. A theoi iának (elméletnek) a praxis (gyakorlat) adja meg a reális (valódi) értéket. De legyen elég a tarkabarkaságból egyelőre ennyi. Babik József.
