Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Kováts Sándor: Mózes öt könyvének hitelessége

— 815 — vonatkozó többi vonások azt mutatják, hogy oly ember írta, a ki mindenben személyesen résztvett s ugyanazon időben foglalta írásba az egészet. Már ha tekintetbe veszszük, mily kitűnő helyet foglalt el a kinyilatkoztatás történetében Mózes, minő feladatot juttatott az Úr neki osztályrészül épen ezen törvényhozásban, hogy ö volt az egyedüli közvetítő Jehovah és Izrael között, aminö egy sem volt több a próféták között; akkor bizonyosan ebben is Mózes az Űr választott eszköze. De ha merőben emberileg vizsgáljuk is a dolgot, már a fennebbiekböl kitűnik, hogy az egész Thorah. mielőtt a zsidók az Ígéret földének birtokában lettek volna, kevéssel az események után foglaltatott írásba; továbbá Dt. 31. 26. sze- rint azért írta, hogy «bizonyságul legyen e nép ellen», ámde akkor authentikus alakban kellett léteznie, azaz olyantól írva, aki közvetetlenül Jehovától kapta; végül minő veszélynek lett volna kitéve a törvény tisztasága, ha még nem lett volna írásba foglalva az Ígéret földének elfoglalására vívandó hosszú háború alatt; a Thorah tehát előbb írásba foglaltatott s az authentikus példány írója más mint Mózes nem lehetett. De szemléljük a legszigorúbb kritika szemüvegén át a dolgot: ha a belső bizonyítékok összehangzó tanúsága szerint Mózes, pontosabban a vándorlás korából való a Pentateuch; ha mind a történeti, mind a törvényhozói részből az tűnik ki, hogy a szerző Egiptomot jól ismeri, a pusztában történt vándor- lásban részt vett,, mindennek, amit elbeszél, szem- és tültanúja, Kánaánban ellenben nem volt: ki kételkedhetik, hogy a szerző csak Mózes lehetett, akiben mind e vonások találkoznak, amelyek összességükben senki másban nem találkoznak! ? S ha a legaprólékosabb bonczoláson alapuló belső bizonyítékokhoz a külső bizonyítékok rendíthetetlen vára járul és fényes össze- hangzással száz és száz ajkkal Mózes nevét kiáltják felénk : akkor látjuk, hogy ellenfeleink vagy tudva és szándékosan tusakodnak az igazság ellen, vagy siralmas tévelyekre épí- tették valamennyi ellenérvüket. Kováts Sándor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom