Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Kováts Sándor: Mózes öt könyvének hitelessége
sii leányról, a hadkötelezettségről, a fák kíméléséről ellenséges terű- létén is.1 a jótékonyságot ajánlja elszegényedettek, felszabaduló szolgák iránt: s az igazság nevében lelki ismeretökre apellál.1 2 Azt azonban jónak látom még egyszer külön kiemelni, mily szoros viszonyban áll a másodtörvény az elsővel, hogy az elsőt mindig föltételezi, az kiinduló pontja, azt egészíti, fejti ki vagy módosítja, maga a szerző is csak a sinai szövet- ség-törvénv kiegészítésének óhajtja tekintetni; azért olyan ez a Deuteronomium, hogy épen mint törvénykönyv soha önálló könyv nem lehetett; nincs benne semmi intézkedés gyilkos- ságra vonatkozólag (csak a menedékjogról, ha a gyilkos ismeret- len); testcsonkításra csak egy; lopásra nincs (csak ember- rablás;; a törvényes házasságra (csak sógorházasság, meg elválás, házasságtörés, erőszak s szüzesség bizonyításáról); tehát a törvényhozás fö-, alap־, elemi részei az élet (egészség) és vagyonbiztonság és minden társaság alapja, a házasság, hiány- zanak. A Dt. tehát ez okból is a Pentateuch egészéhöz tartozik. A 3 közbülső könyvből, meg a Deuteronomiumból az tűnik tehát ki. hogy ama törvények okvetetlenül akkor foglaltattak írásba, mikor keletkeztek, hozattak; sőt ugyanakkor készült e gyüjteményök is, mert sorrendjük nyilván egyszersmind történe- tűk. mert nem reális, hanem chronologikus ordo-t követ. VII. Az eddig mondottak, azt hiszem, kézzel fogható módon bizonyítják a szerző korát és pedig pontosan körvonalozva: Egiptomtól-Kánaánig. Már ennyi elég volna arra, hogy tekintve a tartalom és alak e bámulatos összhangját a mü önbizony- ságával, kimondjuk, hogy Mózesre mutat, mint szerzőre a belső bizonyítékok pártatlan és elfogulatlan vizsgálata is. Ámde talán még világosabb bizonyságot kértek, ime lássa- tok tehát. Kérdjük a mü tartalmát, talán némi csekély ujjmuta1 Dt. 24, 6. 10. kk. 23, 25. k. 24, 5. 21. 10—14. 20, ő20 .10׳־, l!t. k. 2 Dt. 15. 7. k. 24. 17. kk. 15, 9—15. 18.
