Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
724 szavait rebegö lélek a fohászokat saját lelke röpke sóhajainak gondolja. Ha pedig a zsoltárokat úgy tekintjük, mint himnu- szokat, egyes részeikben a világ profán irodalmának leg- mesteribb remekműveit felülhaladják. így a 49. zsoltár himnuszában utolérhetetlen magasság-, fenség-, hatalom-, igazság-, szépség-, jóság- és irgalomban mutat- tátik be az Isten: «Az istenek Istene, az Ur szól■», szólása fel- tétlen hatalom nyilatkozata, melyre megmozdul a föld nap- kelettől napnyugotig; «az Ur szól és szólítja a földet napkelet- töl napnyugotig», Hogy azonban a hallgató az Isten hatalmá- nak e megrendítő nyilvánulása alatt meg ne semmisüljön, a lélek Isten szépségének szemléltetése által a porból így emel- tetik fel: «Sionból ragyog az ö szépségének képe». Erre ismét a hatalom életerős leírása következik: «Az Isten nyilván jön, a mi Istenünk nem hallgat. Tűz gyulád színe előtt, és körötte halai- inas förgeteg». Az Isten ezen még magasabb fokú hatalmi nyi- latkozatának megfelelöleg már nem egyedül a föld, hanem az ég is s így az összes világrendszer megmozdul: «Elészólítja az eget onnan félül, és a földet, hogy népét megítélje». Az Isten hatalmáról alkotott magas fogalomnak az felel meg leghelye- sebben, hogy egy intésére a világegyetem előtte engedelmesen meghódoljon. Miután ekként nyilatkozott az Isten hatalma és szépsége, következik igazságának szemléltetése: «Gyüjtsétek egybe neki az ö szentéit, kik szövetséget kötnek vele áldozatok által. Es az egek hirdetni fogják az ö igazságát; mert Isten a bíró. Halljad, én népem, és szólani fogok ; Izrael! és bizonyságot teszek neked׳. Isten, a te. Istened vagyok én». Az Isten hatalma és igazságának szemléletétől megrendült léleknek oly jól esik Isten e jóságos és bizalmat gerjesztő nyilatkozata: «Isten, a te Istened vagyok én», hogy feltétlen hódolattal borul e legfőbb hatalom elé s rettegve bár, de mégis bizalommal hallgatja kijelentéseit. E kijelentések az irgalmas Isten könyörületes szavai: «Nem az áldozatok miatt feddelek téged, mert áldozataid szemeim előtt vannak mindenkoron. Nem veszem el házadból a borjúkat, sem nyájaidból a bakokat; mert enyém az erdők minden vada, a barmok a hegyeken és az ökrök. Ismerem mind az égi- madarakat és a mező szépsége előttem vagyon. Ha éhezném, nem■
