Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most
714 Korántsem, merta kegyelet, hogy tovább élhessen, tápot kíván. Már pedig soha nem meríthet olyan tápot a holtak iránt való kegyelet egy pár marék hamu mellett, mint azöldelö sírhant, vagy sír-üreg közelében. Nem a halott, nem az van többé az urná- ban, akiért a vesztes szíve sajog, hanem csak hamu. mely mellett némi erőszakot kell tenni az értelmen, ami minden- esetni a kegyelet gyöngítésére szolgál, hogy a fájdalom érzete újra fölébredjen bennünk. Míg ellenben a sírnál tudja a könnyező, hogy pár lábbal mélyebben ugyanazon karok nvu- gosznak. melyek öt megölelték, azon fő porladozik, mely érte gondolkozott; itt van ö egészen, ha föloszló félben is. Gyöngíti a kegyeletet az elégetés azért is, mert gyorsnak tudván az ember a megsemmisülést, csekély nyomot hagy hátra ez a gyors esemény; rövidebb ideig és kevesebb ben- söséggel fog tehát visszaemlékezni a halottra a gyászoló rokonság. Vagy talán épen ez a czél, hogy minél hamarabb túlessünk az ilyen «hasznot nem hozó» érzelgésen s azután lássunk újra munkához'? De hiszen hová fog ez vezetni ? Nem egyenlö-e az ilyen eljárás azzal, mintha azt mondanák : nem érünk rá az elmúltak iránti hálára. Ok kidőltek; mi halad- junk tovább. Nem vinné-e ez oda az emberiséget, hogy az öregek, mint tehetetlen, fogyasztó, de nem termelő tagok iránt is kioltaná a tiszteletet és kegyeletet, melyet, sajnos, a mai nehéz megélhetési! világban már is alig-alig tud föntartani a keresztény erkölcstan parancsszava. Térjünk most át erre az erkölcsi parancsszóra és lássuk röviden, mit tart a kereszténység a hatottégetésröl. A katho- likus anyaszentegyházban legutoljára 1886 május 16-án nyi- latkozott a hullahamvasztásról XIII. Leó pápa 0 Szentségé- nek jóváhagyása mellett az egyik legfőbb tekintély, a S. Gongr. Inquis. Az előbbi századokban történtek ugyan parancsok a hullák megszentségtelenítöinek megbüntetésére nézve s bűz- ditások a holtak iránti kegyelet hü gyakorlására, de a hulla- égetésre nézve már csak azért sem nyilatkozhatott Róma, mert az majdnem hallatlan volt a keresztényeknél. Ezen nyilatkozat értelmében sem nem szabad keresztény hatholi- kus embernek úgy rendelkeznie, hogy holtteste elégettessék,
