Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most
altalán észrevehetetlenek lennének az összeroncsolt, megsze- nesedett maradványokon, de a belső mérgezés tüneteit sem lehetne észlelni, mert minden méreg, mi a halált előidézheti, oly magas hőfok mellett, mint a hullaégetö kemenczékben szükséges, légnemüvé válik, tehát a kéményen kirepül. A hullaégetök azt vetik ellen, hogy ugyanezen mérgek a hulla eltemetése esetén is kiszabadulnak s nem hosszú idő múlva agyáltalán nem lesznek találhatók a sírban. Dr. Felletár egyenkint ismerteti a legszokásosabb mér- geket s minden tételét példával igazolva, azt állítja, hogy nincs egyetlen méreg sem a közforgalomban, melyet egy-két év múlva is föl ne találhatna a górcső, vegyész! kémlöcsö és lakmusz-papír a halott emésztő szerveiben. íme nehány példa a sok közöl: Krajna hegyeiben több favágó dolgozott. Egyiknek a fivére karácsonra dióskalácsot hozott. A favágó jóízűen fala- tozván a kalácsból, kevés vártatva rosszul lett s pár óra múlva meghalt. A halottat minden gyanú nélkül eltemették. Midőn a szerencsétlenül járt kenyerespajtás temetéséről haza- érkeztek a favágok, pajtásuk holmiját szemügyre vevén, abban a dióskalácsot is megtalálták: kávéjukban akarták azt közösen el- költeni. Egyikük azonban megkóstolván a kalácsot, társait is figyelmeztette, hogy ne nyúljanak hozzá, mert rossz, hanem dobják oda a macskának. A macska mohón fölfalta. Rövid idő múlva ugyanolyan tüneteket észleltek a macskán, mint elhalt társukon A macska is rövid idő alatt kimúlt. Összeszedve a kalácsot s az elpusztult macskát, illetékes helyen följelentést tettek az ügyről. A hivatalos vegyi vizsgálat strichnint álla- pított meg a kalácsban s a macska beleiben; majd elrendel- tetvén az eltemetett hulla kiásatása, annak beleiben szintén strichnint fedeztek fel. így jöttek reá a gyilkosságra. Ha a hullát elégették volna, legfölebb azt lehetett volna megállapí- tani, hogy a kalácsban s a macska beleiben strichnin van, de azt csupán gyanítani lehetett volna, hogy a favágó is attól halt meg. Z. Frigyes beleiben, ki 1850szept. 19-én halt meg, 23—24 év múlva eszközölt exhumatio után is megtalálták a beléndek Ura . íwiTOlfilMBÉÉiiiiflBBi
