Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most
676 meg az elhunytak sírját. így tettek a keresztények is. kik a vértanúk és sz.éntek sírjait kápolnákkal, templomokkal vagy más köépítményekkel jelölték, nem ugyan az imént említett okból, hanem kegyeletből. De a hatalmasok aranyvésetű emlé- kei úgy a régi keresztényeknél, mint napjainkban tanúskod- nak az imént kifejtett lélektani magyarázat helyes voltáról. A régi keresztény sírfeliratok különben leginkább a ka- takombákban találhatók s betűik szabálytalanok, gyakran görög betétjegyekkel kevertek. Á sírköveket a legtöbbször pálma, mely tévesen tartatik a vértanúság jelének, mert a béke jelképi ábrázolására használtatott, szőlő, cziprus, fényű, mirtus, olajfa vésete és egy p* jel ékesítette. Szokásban volt a lefelé fordított fáklya, koszorúra szállott pillangó, hal, galamb vagy valami bibliai jelenet fölvésése is. A fáklya az élet kialvását, a pillangó a halhatatlanságba vetett hitet, a hal az 17!<70ú; XpicTTÓ; 0EoO Vió: XojTzp görög szavak kezdő betűi után (lX0TX=hal) a megváltásban való hitet, a galamb a Szent- lélek kegyelmét, mely az elhunyt fölött sem szűnt meg működni, jelképezte; a bibliai történet végül azt tudatta, hogy a sírban keresztény nyugszik. A középkori temetkezés sok tekintetben elütő volt a mostanitól. A helyett ugyanis, hogy gondosan készített kopor- sókba zárták volna az elhunytat. egyszerű íákoporsóba búr- kolták. A sírt a templomban úgy készítették, hogy a talajt feltörve, abba egy keskeny négyszögletű gödröt ástak, mely- nek oldalait márvány lapokkal fedték be, erre földet hány- tak. így tapasztalták ezt régiségbúváraink a székesfehérvári bazilikában 1848-ban eszközölt ásatások alkalmával III. Endre királynak és feleségének sírjainál; s ugyanitt 1874-ben több másoknál. És itt minden habozás nélkül kimondhatom, hogy ez volt az ősi keresztény temetkezési mód, nem említve a katakombákban tapasztalt, falba vájt sírokat. Sz. Jeromos ugyanis Incze pápához írt (49. sz.) levelében ezeket mondja: «Amaz egyháziak, kiknek a tisztökben állott, a véres hullát lepedőbe csavarták, s miután kiásták a földet, kővel bélelték azt ki, s így. mint szokás, sírt készítettek. A felszínen egy márvány lappal jelölték a sírhelyét.
