Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most
— 673 — temessék el; e szokást turini sz. Maximus így értelmez : •«A szentek csontjainak társaságába helyezzük tetemeinket; minthogy ugyanis tölök félnek a pokolbeliek, minket se érjen a büntetés; és minthogy nekik Krisztus világít, a sötétség homálya tölünk is oszoljék el (in natal. S. Tauric. Aim.). Később azon- ban ama kápolnák és emlékek, melyek a szentek és vértanúk sírjai fölé emeltettek, hatalmas templomokká növekedvén, melyekbe az előbbi szerény nyugvó helyről átvitettek az erek- lyék is, a hívők jámbor ragaszkodása is ide követte a meg- dicsöült szentek hamvait, s így keletkeztek a templomok körül a temetők, melyeket majd «atria ecclesiae», «templom-csarnok» «templom-udvar» («Kirchhof»), majd «dormitorium»-oknak, «coemeterium»-oknak(czinterem)vagyis pihenő, nyugvó helyek- • nek neveztek el. Nagy kivétel gyanánt egyes szentéletü püspököknek, papoknak vagy magas méltóságban levő egyéneknek megen- gedték, hogy a templomokban legyenek eltemetve. így talált Nagy Konstántin utódaival és Ar. sz. János az apostolokról ne- vezett konstantinápolyi templomban (Euseb. in vit. Const. 1. 4.; Socrat. hist. eccl. 1. 7. c. 45.) nyugvóhelyet; sz. Ambrus a milánói templom oltárának zsámolyánál (cp. 22, ad Marcell.) választotta ki sírhelyét; az imént említett Macrinát édes any- jának a templomban levő sírboltjába tették ; turoni sz. Gergely szerint Nicetius lyoni. Nicetius trieri, Quintianus püspökök s egy lyoni tanácsos a lyoni székesegyházban porladoztak. Később azonbon, mint minden kiváltság, azon előjog is közön- ségessé vált, hogy a templomban temettessék el valaki. A hívők ugyanis régente, de ma is, együtt éreztek Nagy sz. Gergely- lyel, ki ezt mondja: «Jobb a halottaknak, ha a templomban temettetnek el; mert a rokonok, valahányszor a sz. helyre mennek, mindig visszaemlékeznek azokra, kiknek sírjait meg- pillantják s érettök imát rebegnek az Úrhoz (Dial. 1. 4, 2. 50). Továbbá az a tudat, hogy ott fogják örök nyugalmokat találni, hol annyi szent érzelem kelt bennök, az Üdvözítő Jézus köz- vetetlen közelében, a hívők szemében enyhítette a halál bor- zalmait, könnyebbé tette nekik a súlyos hantokat. Ezek és ezekhez hasonló körülmények eszközölték azután 43 «Hittudományi Folyóirat» 1801.
