Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most
A HOLTAK IRÁNTI KEGYELET HAJDAN ÉS MOST 8. A régi keresztények temetkezési szokásai. kereszténység, mint minden tekintetben, úgy e téren is oly viszonyban van a pogánysággal és anyjával, a zsidósággal, mint a tapasztalatokban dús férfiú gondolkozása a gyermekéhez és ifjúéhoz képest. A halhatat- lanságban való^hit míg meseszert! és igen kevés vigaszt nyújtó alakban csillog a kereszténység elődeiben: addig a keresztény már az Üdvözítő idejében is teljesen meg volt a másik élet boldogságáról győződve; és míg a pogány költők ha zengették is az Elyseum örömeit, dalaik inkább tartózkodóvá, mint óhaj- tozóvá tették az olvasót az alvilág, a másvilág iránt: addig a kereszténység isteni Mestere «az odafent valókat keressétek» szavakkal, s ehhez hasonlókkal az örök hazára irányozta e földről követőinek figyelmét, hol a nemzetek apostola szerint nem tükörből, nem rejtvényszerüleg ítéljük meg a dolgokat, hanem színről színre, és hol szem nem látta, fül nem hallotta gyönyörök várnak azokra, kik erre magokat földi életükben érdemesekké tették. Ez a felfogás okozta, hogy volt korszak a kereszténység arany éveiben, mikor siralom és kesergés helyett az örömtel- jes alleluja zendült meg a rokonok ajakán, mikor egyik másik
