Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Palotay László: A katholikus egyház és a lelkiismereti szabadság
599 tátik le, de tudja-e, miről értekeztem ? Azt mondottam: a természet, az ég, a föld, a világnak összehangzása, és az egész nagy mindenség zérusra szállíttatik le, ha Istent tőlük elvon- juk. Isten végtelen lény, ezt elvonva vagy megsemmisítve, minden létező és változó semmivé válik. Ez az én első és utolsó nagy felfedezésem. A zérus szó igaz hogy általam mondatott ki, de értelmezésében tévedett. Egyébiránt bogy Istenről, evangéliumról, egyházról és pápáról miként érzek, Theodicaea czímü könyvemben olvashatja. Tehát itt sem ért czélt. A szabadgondolkozó két századon át nagy földet beba- rangolt, hogy kielégítő választ nyerjen. Hova forduljon, hova menjen ? a katholikus országok legszebbikét, Olaszországot tűzte ki czéljául. A 16. század végén, és a 17. elején ott az Arnó partján élt s számtani és csillagászati tudományos kuta- tásokban megöszült egy tisztes agg, a szabadgondolkozó ide irányozta lépteit, s magát illemteljesen bemutatva kérdezé: Uram! ön, ki az égnek útjait figyelemmel vizsgálta, mit találj, ott? van-e lsen, kell-e az embernek Istenben hinnie, s mi haszon háramlik ebből ? Galilei, a komoly csillagász, e szavak hallattára még komolyabbá lett, és kissé gondolkozva válaszolt: van-e Isten, kell-e benne hinni ? ki alkotta a napot és az eget, melyet én vizsgáltam ? mi haszna van az embernek az Istenbe vetett hitből ? Olvassa csillagászati kalauzomat, abban megvallottam, mit most is vallók, t. i. Isten segítségétől oly hathatós áldást nyertem, minőt teleskopom segítségétől nem nyerhettem. E szavak hallattára a szabadgondolkozó felkiáltott: Téved- tem az ember megválasztásában, nem ön-e az a Galilei, ki a szent officium tanácsosaival vitatkozott? Igenis; de jegyezze meg. hogy természettani, és nem az örök élethez tartozó kérdések felett. Egyébiránt a szent offi- ciumban elmondott Credómat az egész világ előtt frnhangon ismétlem: «Hiszek Istenben, hiszem az apostoli és római katholikus szent anyaszentegyházat.» A szabadongondolkozó abban a hiedelemben, hogy a bölcsek nem képviselik a népek általános meggyőződését, fajdal
