Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Palotay László: A katholikus egyház és a lelkiismereti szabadság

- 597

szerezzünk arról: vájjon a bölcsek velünk, vagy velők éreztek-e.

Ott látom a szabadgondolkozót, pár századon keresztül az emberiség közt bolyongani, kérdezgetvén a legtudósabb bölcseket, csak úgy, mint Pilátus kérdező Krisztust: mi az igazság ? Mellőzzük a híres Linnét, ki «Természet» czímü könyvében ezeket mondja: Az ásvány-, a növény- és az állat- országban, az örök mindenható és mindentudó személyes Istennek nyomaira találok, s csodálattal eltelve a porba ború- lók és imádom öt. Mellőzzük Franklint, ki sírköve feliratát maga készítette el, s abban a feltámadást következőleg ecseteli:

Itt nyugszik a férgek tápa.

Franklin Benjamin hullája,

Mint egy könyvnek borítéka,

Melyből a mü kiszakítva.

De e könyv amint reméli Nem fog örökre elveszni.

Sőt átnézve, kijavítva,

Újabban, szebben kiadva,

Ismét meg fog az jelenni.

Mellőzzük Keplert és másokat, hanem a szabadgondol- kozók előtt annyira magasztalt egyének irataiból merített egy párbeszédet figyeljünk meg. E párbeszéd képzeletileg van előadva és alkotva, azonban a szabadgondolkozók kutatását tekintve, a való igazságot adja elő.

A 16. század második felének legtudósabb bölcse volt az angol származású Bacon. A szabadgondolkozónak e férfiú tetszik, felkeresi öt tanulmányai közt és mondja: híres böl- cselö! tanácsért jövök önhöz: szeretném öntől megtudni, miként érez Isten felöl, mit tart a vallásról és a lélekröl, van-e örök élet?

A bölcselő felnevet és szelíden válaszol: miért e kérdés ? nem olvasta-e munkáimat ? s kevés vártatva folytatá: azt kérdezi, mit tartok Isten felöl? hallgassa meg munkáimnak előszavát: az Atya, a Fiú és a Szentlélek Istenhez alázatos és buzgó imáimmal járulok, hogy megemlékezvén az emberi