Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Palotay László: A katholikus egyház és a lelkiismereti szabadság
— 591 — maguk kényére hagyná ? Bármely szerző munkája elé bizonyos irányzatot vagy törvényt szabhat, vagyis: nem lehet, hogy azt önmagának bizonyos értelemben alá ne rendelje. Elménk Istennek munkája, tehát joghatósága alá tartozik. Megengedve a teremtést, egy időben el kell ismerni, hogy az embernek esze és gondolata, szóval az egész ember Istennek van alá- rendelve; mert ha a magzat szülőinek szüntelen alárendeltje, mennél inkább alárendeltje minden ember Istennek, ki mind- nyájunknak teremtő Atyánk; ki meri tehát Istennel, az ö Urával és terem tőjével szemben, a gondolatnak és az észnek feltétlen szabadságát védelmezni?! Itt nem lesz fölösleges semmivé tenni egy álokoskodást, mely nemcsak a közönséges elméket, de még a nem komolyan gondolkozó tanultakat is zavarba hozza. Miként a bűvészek- nek csalását, a tárgyaknak vagy egyszerű eszközöknek mellö- zése, vagy rossz alkalmazása azonnal felderíti, akként bizonyos álokoskodások feloldása végett nincs másra szükség, mint bizonyos tételeket megváltoztatni s azok jelentőségét nép- szerűen és határozottan előadni. Gondolatszabadság, az emberi ész önmagának ura, azért le nem nyűgözhető. íme az igazságot a tévelylyel összezavaró álokoskodás. Változtas- suk meg a tételt és a tévelv azonnal eloszlik. Azt kérdezzük, van-e joga az észnek megvetni az igaz- Ságot és kétségbevonni azt, ami világos ? Van-e joga az ész- nek állítani, a nap nem világít, van következmény ok nélkül, a háromszögnek nincs három oldala? Van-e joga a lelki- ismeretnek mondani, mást megcsalni szabad, az ártatlannak megölése Szent dolog? Az emberek e kérdésekre egy szóval válaszolják: az észnek nincs joga ez igazságokat tagadni, vagy kétségbevonni, hanem elengedhetetlen kötelessége azokat elfogadni és vallani. Ha tovább kérdezzük, megátalkodottan tagadhatja, ostromolhatja vagy megvetbeti-e bárki is ez igaz- Ságokat tévelvek gyanánt? mindenesetre igen lesz a válasz, de a tagadó az igazságnak jogait megsérti, az észnek ellentmond és önmagát meghazudtolja. Ez esetben azt teszi, amit a felebb- való ellen fellázadt alattvaló, mert habár az ember szabad- ságával visszaélhet, de azért senki sem mondhatja, hogy a
