Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Palotay László: A katholikus egyház és a lelkiismereti szabadság
583 II. E nagy világon semmi sincs, ami a törvényt nélkülözze; és az a törvény, melynek a teremtmények engedelmeskednek, föokát az örök törvényben, azaz Istenben bírja. E szerint az örök törvény maga az isteni ész. minden létezőnek iránya és ura; s ez az isteni ész, minden alsóbb rendű eszmék s min- den ebből származható cselekedeteknek legfőbb törvénye. Az isteni bölcsesség ezen örök törvénykönyvéből ered a terme- szeti törvény, mely nem más, mint az ész, melyet Isten a teremtéskor lelkűnkbe vés, azzal a tehetséggel, hogy amint ébredni kezd, megismerje, mi a jó, mi a rossz, mit vagyunk kötelesek tenni, mi tilos, emberi természetünk rendje szerint. Ekként sz. Tamás szerint az emberi akarat kettős törvénynek engedelmeskedik, t. i. az örök törvénynek, az isteni észnek, és az emberi észnek. De Isten nem elégelte meg, hogy nekünk természeti törvényt adott, mivel az ember e természeti tör- vény egyes tételeit saját fogyatkozása, s annyi más akadály miatt nem ismerte meg, kinyilatkoztatta azt az ó-szövetség״ ben, megvilágítá újra az új-szövetségi kinyilatkoztatásban, sőt ami megmérhetetlenül több, felemelő az embert a hit szárnyain az igazságnak oly magas, oly magasztos honába, ahová a gyarló ész magától fel nem hatolhatott, s melyet legmerészebb röptében sem sejthetett;1 egyszersmind megalapítá anyaszent- egyházát, hogy ebben mindenki az összes kinyilatkoztatást, s ez által a cselekedeteket vezérlő törvényeket a maga teljében, biztonsággal birja, mert isteni tekintélylyel egyedül az egyház világosítja meg a törvényt, teszi határozottá és élövé. Ezek után vessünk egy tekintetet a bármely természetű vagy minőségű összes teremtett dolgokra, ha van-e azok közt csak egy is, mely saját állandó törvényeinek alá nem volna vetve ? Ott van mindenek előtt a végtelen könnyű, égi és földi szervetlen anyag; vájjon mindez a természetének megfelelő törvények alul fel van-e oldva? Épen nem; mert e nagy tömegű anyag, legyen bár egybeolvadva azokkal a testekkel, 2 Kor. I 2. 4—1fi.
