Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Dudek János: Az egyház önálló, tökéletes társaság
48 házzá szervezkedjék, szükséges volt a XV. század humanis- musa és politikai törekvései.1 A Konstantinápoly eleste után (1453) nyugatra özönlött görög-római irodalom termékei, a nyomukban kifejlett új pogány szellem s a harezias idők, politikai erőt. életet, jelentőséget kölcsönöztek a protestantismusnak: ezek nélkül semmi sem lett volna belőle, amint hasonló körülmények nélkül az előbbi idők annyi nagyreményű tévtanítója tanával együtt a sem- miségbe merült s amint pl. az 1870-iki ó־katholieismüs is már csak a történelemé, jóllehet oly tudós férfiak állottak élén, amint az még ritkán történt egy haeresissel. A protestantismus már akkor el volt fogadva és iga- zolva a politikai téren, a fejedelmek és a várurak udvarain, amidőn tartalmilag a katholicismússzál szemben alig jelentett még többet, mint az angol «no poperv» az 50-es években. Azon kor kereszténvtelen szellemének ugyanis szüksége volt valamire a kath. egyházzal szemben, s bármi is lett volna az, bármilyen tartalommal, ha zászlaját a fennálló tekintély- lye! izemben tűzi ki. az elfogadásra talál. Ebben rejlett a pro- testantismus egész szerencséje. Ilyen erős külső biztosítékokra támaszkodva azon voll, hogy vallási rendszerré fejlődjék. Főtana, amelyből kiindult, az ember megigazulásáról (justificatio) felállított hit tétel volt: az embert a hit üdvözíti egyedül (sola fides justificat). Ez a sarktétel summája a protestantismusnak; a lehető legkönnyebb üdvözlés, ami csak képzelhető. Luther önmagában meghaso- nolva, még a szerzetesi ezellában jött erre gondolatra1 2 s igazságáról annyira meg volt győződve, hogy midőn ezt a gondolatot a Szentírásban nem találta, sz. Pál római levelébe 1 Janssen: Gesell, des deutschen Volkes. II.—IV. köt. 1882. — «A tan alapjában már régen be volt fejezve, mielőtt Luther nyilváno- san fellépett volna ... Az úgy nevezett reformatio főtörekvése nem az egyház és az emberek javítására ezélzó reformok keresztülvitele volt hanem inkább a jurisdictio megváltoztatásának kérdése, másodsorban pedig a dogma megváltoztatása körül forgott». Reformátorok, (iá, 64. I. 2 Hogyan jutott Luther a megigazulásról szóló különös tanára? Reformátorok, 59. 1.
