Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Vajó József: Néhány szó szemináriumaink tantervéhez
514 fiatal pap képesíttessék arra, hogy minden hívövei szemben a megfelelő módon járhasson el. Tekintvén korunk irányát s azt a majdnem általánosan elterjedt nézetet, hogy a hit csak a tudatlanoké, vagy pedig, a hit és a tudomány egymástól teljesen független, azt tartanám szükségesnek, hogy theologiai intézeteinkben a hittudományi bölcseletet a fő tantárgyakkal egy rangba helyeznék s a nem oly szükséges tárgyakat úgy osztanák fel, hogy a bölcselet előadására elég idő jutna. A bölcselet tanítását nyomosabb érvekkel ajánlani, mint azt Szentséges Atyánk tette, majdnem lehetetlen. Ö Szentsége az egyház hajójának kormány padj áról látja azokat a vészé- lyeket, melyek a hívőket környékezik. Nem félti Péter hajóját az eretnekektől, mert azoknak az ideje lejárt; nem félti attól, hogy a világi hatalmak elvevén az egyház vagyonát, a hivök- nek árthatnának. Krisztus Urunk földi helytartója megmutatja, honnan jő a veszély és mint kell védekeznünk az ellen. Korunkban a tudományok nagyon fejlődnek; a természet- tudományok egyoldalú művelése ; a bölcseletnek vallás-ellenes iránya az, ami a népek hitét fenyegeti. Az ész az iskolában hamar kezd művelődni, de a hit tanítása kevés országban felel meg a jogos igényeknek. Ha valahol fenyegetik ezen veszélyek a hitet, legnagyobb a veszély szeretett hazánkban. A hit dolgaiban való felületesség, a tudatlanság, a mi polgári és műveltebb osztályaiknál úgy el van terjedve, mint semmi más népnél. A legtöbb intelligens ember nagyon kevélyen és félvállról szól Istenről s igen kevésbe veszi az egyház párán- csait. Már a középiskolákba járó ifjak nagy része kicsinylöleg beszél a legszentebb dolgokról. Hiába, a tanulástól, az előre- haladástól most senki sem zárkózhatik el; a tudományokban a fejlődő ész napról-napra nyer valamit, de a hitben hátra marad. Az ész a tudomány vívmányait tagadni nem képes, a vallás dogmáit ellenben vagy nem ismeri, vagy pedig saját módja szerint értelmezi. Sokan becsmérlik a hitet s a legtöbb müveit ember vagy nem beszél vallásáról, vagy pedig halad a korral s ö is beszél a vallás ellen, habár talán nem is érti azt a tant, amely ellen felszólal. B. Canisius Péter a néme-