Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Csicsáky Imre: Dante theologiája
505 kozott nemzetség tanyáz, la perduta gente. Aki egyszer oda jut, reménye sem lehet, hogy egyszer kiszabadul. Lasciate ogni speranza voi ch’entrate1, hirdeti a bejárat felirata. Az Atya hatalma, a Fiú bölcsesége s a Szentlélek szeretete alkották azt. Giustizia mosse il mio alto fattore E fecemi la divina potestate. La somma sapienza e il primo amore.2 Örök sötétség, tűz és dermesztő jéghidegség van a pokolban. Non isperate mai veder 10 cielo ! I’ vengo per menarvi ad altra riva Nelle tenebre eterne in caldo e in gelo.8 Az isteni igazságosság rettentő változatosságban mutat- kozik itt. Dove Si vede di giustizia orribil arte.4 A büntetés örökké tart. mert a bűn által az ember a legfőbb szeretettől fordul el. Ben é ehe senza termine si doglia Chi per amor di cosa che non duri Eternalmente, quell’ amor si spoglia.5 A fő büntetés abban áll, hogy az ember megfosztatik Isten látásától. Női siam venuti al luogo ov’ io t’ho detto Che tu vedrai le genti dolorose Ch’hanno perduto il ben dello intelletto.6 Ezen kívül azonban más büntetések is vannak s a bűn- nel megfelelő a bünhödés is. E bünhödés az elkövetett gonosz tettek jutalma. 1 Inf. in. 9. 2 Inf. III. 4—6. * Inf. III, 85—87. « Inf. XIV, 5. 8 Inf. XV, 10-12. 3 Inf. III. 17—19.
