Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Csicsáky Imre: Dante theologiája
— 499 költő az óra édes hangjait, mely Krisztus jegyesét, az egy- házat, a hajnali misére hívja. Miként az őra-mü, mely hív, ha felkelt Az Úr arája, mert eljött az óra Hajnal-imával köszöntni a kedvest, Egy rész a másikát így hajtja, vonzza Tin-tin szavak oly édesen zenélnek, Hogy szerelem kel a szívben lobogva. Indi come l’orologio, ehe ne chiami NelFora ehe la sposa di Dio surge. A mattinar 10 sposo perché l’ami, Che l’una parte Faltra tíra ed urge Tin-tin sonando con si dolce nota Che il ben disposto spirto d'amor turge.1 Nem feledkezik meg a költő az Úr imádságáról sem. Annak az ajkaival mondatja el ezt az alázatos, egyszerű imát, aki egykor a kevélység bűnében leiedzett.1 2 Megemlékezik a bucsújárásokról is s ragyogó színekkel írja le a zarándok örö- mét, aki czélját érve gyönyörrel tekint körül a sz. kegyhely templomában ! Peregrin ebe si ricrea Nel tempio dei suo voto riguardando.3 Korholja a böjttel való visszaéléseket s annak az egyház szellemében való megtartását kívánja.4 * Az isteni és erkölcsi erények által, (s’ egli ama bene, e bene spera e crede)6 az ember érdemeket szerez az örök boldogságra, lm ezek gya- korlása a kegyelem állapotában történik, különben nem;6 azonban a pogányok természeti jó cselekedetei nem marad nak jutalom nélkül.’ 1 Par. X. 139—144. 2 Purg. XI. 1—24. 3 Par. XXXI. 43—44. 4 Par. XXVII, 130-135. 3 Par. XXIV. 40. 8 Purg. IV, 133—135. ’ Inf. IV. 78. 32*
