Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Csicsáky Imre: Dante theologiája
— 484 — Questa chiese Lucia in suo dimando E disse: Or ha bisogno il tuo fedele Di te, ed io a te 10 raccomando. Lucia, nimica di ciascun crudele, Si mosse, e venne al loco dov’io era, Che mi sedea con 1’antica Rachele. Disse: Beatrice, Ioda di Dio vera, Ché non soccorri quei ehe t’ amó tanto, Che uscio per te della volgare schiera ? Non odi tu la pietá dei suo pianto, Non vedi tu la morte, ehe il combatte Su la fiumana, ove il mar non ha vanto ?* Mária itt az isteni irgalmasság symboluma. Általa lesz a költő képessé, hogy az istenséget a maga valóságában lát- hassa. Ezért mondja el sz. Bemard, Beatrice s a szentek köz- benjárásával azt a fenséges imát a bold. Szüzhöz, mely a Divina Commedia koronáját képezi. Szűz, Anya, Gyermekednek a leánya. Alázatosb s dicsőbb, mint lény lehet, Öröktől választott az anyaságra: Te vagy, ki az ember-természetet Úgy felmagasztalád, hogy Alkotója, Örömesten vön Tőled életet. Tebenned, mint a napsugárt a góczba. Összpontosítá szerelmét, amelynek Melegje nékünk a Megváltót hozta. Te déli napja vagy a szeretetnek, Te vagy a földi halandók körében Élő forrása reménylö ezernek. Te oly dicső vagy s annyit érsz Te épen, Hogy aki nem nálad keres kegyelmet, Szárny nélkül óhajt szállni az merészen. Jóságod nem csak segíti az embert, Ki Hozzád fordul számtalan bajában, De megelőzi önkényt öt kegyelmed. Amily tökély lehet a föld fiában: Kegy, irgalom, jóság és lelki nagyság, Tebenned megvan összpontosításban. lm ez könyörgve kér, kinek megadták, 1 Purg. II. 94—108.
